Információk, érdekességek

Tönkretesz, mégis mellette maradok! 5 ok, hogy miért nem lépnek ki a bántalmazott nők a kapcsolatból

2021. december 15.

A lelki bántalmazás többnyire észrevétlenül zajlik. Mind a környezet, mind pedig az áldozat számára meglepően hathat ennek felismerése, hiszen a bántalmazók többnyire roppant megnyerő, másokkal szemben kívánatos fellépést gyakorló személyek. Nehéz róluk elképzelni, hogy ők azok, akik helytelenül viselkednek, nem pedig az áldozat hibája az, ami történik.  

A bántalmazó személyiségének sajátosságából fakad az igény, hogy dominálják azt, aki hozzájuk tartozik, s ezt olyan hatékonyan teszik, hogy az áldozatok gyakran a felismerést követően sem akarnak kilépni a kapcsolatból.

A lelki bántalmazás ténye sokkolóan hathat, amikor felismerésre kerül. A legtöbb nő ugyanis nem úgy gondol magára, mint potenciális áldozatra. A kapcsolat sem pusztán bántalmazásból áll. Egyfajta ciklikusságot mutat. A feszültség felgyülemlését, és az erőszak kitörését követő időszakot ugyanis heves udvarlási fázis követ, melyben a férfi a legváltozatosabb módokon tesz tanúbizonyságot szerelméről. Ilyenkor az áldozat kifejezetten szerencsésnek érezheti magát, amiért ennyire szeretik őt, épp ezért az erőszak későbbi eszkalálódásért önkéntelenül is magát hibáztatja majd. Ez pedig ördögi kör.

A környezet visszajelzései természetesen segíthetik a felismerését annak, hogy az áldozat bántalmazás elszenvedőjévé vált. Ennek belátása azonban nehéz és fájdalmas lépés. Sokszor intenzív tagadási fázis előzi meg, melyben az áldozat igyekszik önmaga előtt is felmenteni a bántalmazót, igazat adva a viselkedésének.
Minél később következik be a lelki bántalmazás felismerése, annál nehezebbnek tűnhet a kapcsolatból való kilépés lehetősége.
Attól függően, hogy mióta tart az adott kapcsolat, illetve milyen stádiumban van a bántalmazás, a következő okokkal magyarázhatják az áldozatok azt, hogy miért maradnak az őket lelkileg bántalmazó férfi mellett.

1. Szerelem
A bántalmazott nők feltétel nélkül szeretik a mellettük lévő férfit. Látják ugyan a negatív tulajdonságait, de úgy gondolják, másoknak is vannak hibái. Sokszor még a féltékenységben, és a személyiségi jogaik korlátozásában is a szerelem jeleit vélik felfedezni, az elszenvedett megaláztatásért pedig önmagukat okolják. Nem hiszik el, hogy valaki, akit szeretnek, szándékosan bánthatja őket.

2. Remény
A bántalmazott nők hisznek abban, hogy a mellettük lévő férfi viselkedésén lehet változtatni.
Hinni akarnak benne, mivel a bántalmazástól eltekintve sokszor valóban ideális az életük a partnerük mellett. A környezetük olykor nem is érti, mi lehet az oka az elégedetlenségüknek.
Hisznek abban, hogy elsajátíthatnak olyan technikákat, melyekkel elkerülhetik a férfi erőszakkitöréseit, mely kapcsolat így eszményinek lesz mondható.
Mivel azonban a hiba nem a saját, hanem a partnerük viselkedésében keresendő, az erre tett minden lépésük csak további frusztrációt okoz, növelve a sikertelenség és tehetetlenség érzését, valamint csökkentve az önértékelés szintjét.

3. Zavarodottság
Egy bizonyos ideig valóban több pozitívumot tartalmaz az adott kapcsolat, mint negatívumot, így nehéz lehet a kapcsolatból való kilépés mellett dönteni. Általában ilyenkor kérnek az áldozatok segítséget ahhoz, hogy formálni tudjanak a partnerük viselkedésén, ezáltal téve élhetőbbé a kapcsolatot.
Később annak a felismerése okozhatja a zavarodottságot, hogy az illető áldozattá vált. Ezt nehéz összeegyeztetni az önmagáról alkotott képpel. Elengedni pedig a kapcsolatba invesztált időt és energiát sokáig elképzelhetetlennek tűnik.

4. Függés
A függés főként pszichés értelemben érvényesül. Az áldozat nem tudja elképzelni az életét a bántalmazó nélkül. Nem hisz magában, hiszen az önértékelését a bántalmazó kritikái, sértései folyamatosan rombolják, míg végül már nem képes elhinni magáról, hogy megállna a saját lábán, hogy képes volna felépíteni az életét, és később boldog lenni akár egy másik férfi oldalán.

A függés lehet egzisztenciális is, mely komoly akadályát jelentheti a kapcsolatból való kilépésnek. Nem beszélve az érzelmi függésről, amennyiben közös gyermekek is vannak. A család egyben tartásának felelőssége ugyanis szintén az áldozatra mázsás súlyként nehezedő teherként jelentkezik ilyenkor.

5. Félelem
Félelem jelentkezhet az egyedülléttel, az anyagi kiszolgáltatottsággal, a jövő bizonytalanságával szemben. Az áldozat aggódhat amiatt, hogy a környezete esetleg elítéli, megbélyegzi őt, amiért elhagyja a párját. Esetleg szégyellheti azt, hogy ilyen helyzetbe került. Retteghet továbbá a beavatkozás következményeitől, tarthat a bántalmazó bosszújától, vagy féltheti a gyermekeiket.

A lelkileg bántalmazott nőkben közös, hogy sokáig azt hiszik, bennük van a hiba. Azt gondolják, ők tesznek valamit rosszul, amivel időről időre felbosszantják a partnerüket.
Bárhogyan igyekeznek is azonban, az erőszakkitöréseket nem tudják megelőzni. Bármit tesznek is, mivel a partner alapvető szükséglete a bántalmazás, ezért okot fog találni, vagy olyan helyzetet fog teremteni, amiben látszólag joggal vonhatja felelősségre, vagy marasztalhatja el az áldozatot. Az táplálja ugyanis az erejét, ha gyengének látja azt, aki mellette van.

Az egyetlen lehetőség ilyen helyzetben a kapcsolatból való kilépés, melyet azonban csak olyan módon lehet megtenni, mely szavatolja az áldozat testi, lelki biztonságát.