Információk, érdekességek
Zsebpénzt a gyereknek?
2021. október 01.
Adjunk? Ne adjunk? Mikortól? És egyáltalán mennyit? És mire jó, ha egy gyerek zsebpénzt kap?
A gyerekeket érdekli a pénz. Mondjon bárki bármit, ez így van. Egy gyerek ugyanis úgy ismeri meg az őt körülvevő világot, hogy érdeklődik iránta, kérdez róla, kipróbálja annak minden alkotóelemét, részletét. Ebbe a világba pedig beletartozik a pénz is. A gyerekeink már kicsi koruktól fogva látják, hogy pénzt használunk. A természetes kíváncsiságuktól vezérelve előbb-utóbb egészen biztosan megkérdezik, hogy ez mi, és mire való.
Mire való a pénz?
A szülők többsége ilyenkor szokta azt mondani, hogy arra, hogy megvegyünk rajta mindent, amire szükségünk van: hogy tudjunk enni, inni, lakni valahol, fűteni, világítani, felöltözni, stb. Magyarul az a legáltalánosabb válasz, hogy a pénz arra való, hogy elköltsük.
Tényleg?
Ebből a magyarázatból ugyanis kimarad a másik oldal: az, hogy meg is kell szerezni a pénzt, meg kell keresni, össze kell gyűjteni, stb. Illetve az is, hogy a gyűjtögetős és a költögetős oldal között ott van a szülő, aki jó feketedoboz módjára csinál ezt-azt, aminek az eredménye az lesz, hogy mennyi pénze marad. Sőt kiterjesztve a feketedoboz fogalmát, még olyanokat is csinálhat, ami befolyásolja az inputot (a bevételek mértékét és rendszerességét), valamint az outputot (a kiadások mértékét és szerkezetét).
Mire való a zsebpénz?
A legtöbb családban arra, amire a pénzről szóló leggyakoribb szülői magyarázat szerint való: elköltésre. A szülők ezért leggyakrabban adnak valamilyen, “zsebpénznek csúfolt” összeget a gyereknek, hogy abból fedezze a kiadásait. És kész.
A másik fogas kérdés az szokott lenni, hogy mennyi pénzt adjanak a gyereknek. Ezt sok szülő elintézi azzal, hogy “Majd ha elfogyott, szólj, és még adok.” (MV? Lefordítom: mi van? – Sorry, a WTF nem az én stílusom.) Megint mások ugyan megállapítanak valamilyen rendszerességet a zsebpénzben – mind időszakosságában, mind összegszerűségében –, ha azonban mégis idő előtt elfogy a pénz, akkor szó nélkül “kiegészítenek”. Újabb variáció, amikor a szülő ad egy hasraütésszerűen megállapított összeget a gyereknek – és ez lehet ugyan rendszeres, de ha nem fedezei a gyerek kiadásait, akkor ez csak állandósult konfliktusforrás lesz a szülő és a gyerek között.
Újabb fontos kérdés, hogy a gyerek mikortól, hány éves kortól kaphat egyáltalán zsebpénzt. Vannak szülők, akik szerint tökfelesleges a gyereknek bármire zsebpénzt adni, hiszen ők úgyis mindent megvesznek neki. Mások adnak ugyan, de csak azért, mert máskülönben a gyerek nem enne semmit a menzakoszton kívül, így meg legalább a büfében tud valamit (édességet és rágcsát…) venni. És vannak olyan szülők is, bár nem túlzottan nagy számban, akik már a számfogalommal nem rendelkező ovisnak is adnak – igaz, azt a malacperselybe, és ott még a gyűjtés motívuma dominál, nem az, hogy a gyerek bevételt szerezzen és/vagy költsön.
Kösd le a gyereket! Legyen érdekes az iskola! Fejlesztés és motiváció - Hogyan?
2021. szeptember 30.
A kicsi gyermek is megérti, hogy miért kell neki tanulnia. Látni lehet boldog arcán, mikor ráébred arra, hogy valamely feltett kérdésre jól felel. Ha apró, kicsiny lépéseit ismeretei növelésében a tanító, vagy a szülő elismerően értékeli, akkor ez szárnyakat ad neki arra, hogy akarjon még többet tudni. Hogyan motiváld?
A tanítók és szülők együttműködése - Következetesség, igényesség
Elnézést kell kérjek a kedves Szülőktől, hogy nagyon meglepődve, szinte megdöbbenve hallgatom sok tanító, tanár panaszát: "Beleírtuk gyermekük ellenőrzőjébe, hogy mikor várjuk a kedves szülőket szülői értekezletre, s alig 2-3 szülő jön el, hogy halljon valamit, vagy kérdezhessen gyermeke tanulásával kapcsolatban."
Beszéltem olyan felső tagozatban tanító tanárokkal, kik elmondták: még azt sem nézi meg a szülő,- ha nem helyben jár a gyermeke iskolában,- hogy a városban hol van, és milyen az, az iskola, ahol tanul. Úgy érzem, ezt nem lehet sem megérteni, sem elfogadni.
Az együttműködés munkája a szülőknél kezdődjék az otthon életében. Mint már előbb is olvashatták, az Apa és Anya összhangban neveljék gyermekeiket, most itt leírom, hogy egyik se használja a másikat "mumusnak", s amit az egyik szülő nem engedett meg, azt a másik tartsa tiszteletben. Tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy hűek legyenek Istenhez és mindenkihez, akivel kapcsolatba kerülnek életükben.
Ha ilyen neveléssel küldik őket iskolába, nem lesz ok aggodalomra; támogatják majd tanítóikat, és tanulótársaiknak is példaképül, bátorításul szolgálnak. Azok a szülők, akik ilyen nevelést nyújtanak, valószínűleg nem bírálgatják a tanítót gyermekeik jelenlétében. Érzik, hogy gyermekeik érdeke és az iskola iránti igazságos eljárásuk megköveteli, hogy amennyire csak lehetséges, támogassák és becsüljék azt, aki megosztja velük a felelősséget.
A tanítók látogassák meg tanítványaikat otthonukban, így megismerik azokat a körülményeket és hatásokat, melyek között élnek. Személyes érintkezésbe kerülve velük, megerősíthetik a hozzájuk kapcsoló kötelékeket, s jobban fogják tudni, hogy hogyan kezeljék őket.
A tanuló célja és motivációja
A kicsi gyermek is megérti, hogy miért kell neki tanulnia. Látni lehet boldog arcán, mikor ráébred arra, hogy valamely feltett kérdésre jól felel. Ha apró, kicsiny lépéseit ismeretei növelésében a tanító, vagy a szülő elismerően értékeli, akkor ez szárnyakat ad neki arra, hogy akarjon még többet tudni.
Szép ez a meghatározás: "Minden igazi nevelés jelszava, minden igazi élet törvénye ez legyen: mindig valami jobbat felmutatni!" Meg kell tanulják, már kicsi korban, hogy a lépcső, amelyre ráléptek, s amelyen tovább szeretnének haladni; elég meredek. Nem könnyű rajta járni. Önuralom, türelem, kitartás, akadályok legyőzése, mind, mind szükséges lesz ahhoz, hogy a lépcsőn felfelé haladjanak.
Ugyanakkor az apró sikerek melyeket elértek, kell, hogy nagyobb tervek elérésére bátorítsa őket. Legyen bennünk egy egészséges önbizalom, hogy a jó Isten segítségével, már értek el sikert, Ö a következő célkitűzéseikben is megsegíti őket, ha azok jók, nemesek, szépek. A próbákat nem úgy álljuk ki, hogy elmenekülünk előlük, hanem úgy, hogy vállaljuk. A próbák által fegyelmezve vagyunk, s lehet hogy fájdalmas, mert keresztezi az ember természetes vágyait és hajlamait, de minden legyőzött hiba és nehézség egy lépcső az értékes és magasabb dolgok eléréséhez. Csak javukra válik, ha megtanulnak bátran szembeszállni az élet bajaival, s nem ápolják magukban az önsajnálatot. Az a nevelés, amely úgy fejleszti az értelmet, hogy önálló gondolkodásra bátorít, olyan erkölcsi jelentőséggel bír, amelyet csak nagyon kevésen értékelnek. A helyes és helytelen közötti különbségtevés képességével csak akkor rendelkezhetünk, ha egyénileg mindig Istenre támaszkodunk.
Zsíranyagcsere-zavarok gyermekkorban
2021. szeptember 28.
A szülők és nagyszülők felelőssége a bölcsődei, óvodai, iskolai étkeztetés mellett meghatározó egy gyermek egészségének megőrzésében. Nagyon fontos ugyanis, hogy gyermekeinknek, unokáinknak milyen minőségű, illetve mennyiségű táplálékot adunk.
Egy gyermek szervezetében a zsíranyagcsere zavarai már születés utáni növekedés kezdetétől a növekedés befejezéséig megtalálhatók. Egyes zavarok ritkán fordulnak elô, mint például a zsírsav-oxidáció zavarai, vagy még ritkább egy enzimmûködési hiány, vagy a szérumban rendkívül alacsony nagy sûrûségû lipoprotein (HDL-) koleszterinszinttel (ez az úgynevezett jó koleszterin) járó kórképek.
Más zavarok lényegesen gyakoribbak, mint például a szérum koleszterinszint és/vagy a szérum trigliceridszint emelkedésével járó kórképek, melyek közül a genetikailag jól meghatározott öröklött magas koleszterinszint-betegség (hiperkoleszterinémia) heterozigóta formája. Ezek a gyermekgyógyászati betegségek a késôbbiekben az érelmeszesedés és következményeinek az akut szívizominfarktusnak, az agyvérzésnek, az érszûkületnek vethetik meg az alapját.
A szérum összkoleszterinszint emelkedése elsôdleges, illetve másodlagos okokból egyaránt létrejöhet. A pajzsmirigy csökkent mûködése, a máj különbözô betegségei, egyes vesebetegségek, valamint különbözô autoimmun betegségek és a cukorbetegség egyaránt okozhatnak másodlagosan magas szérum összkoleszterinszintet. Elsôdleges emelkedés fôleg öröklött hiperkoleszterinémia, illetve öröklött kombinált hiperlipémia következtében jön létre.
Az öröklött hiperkoleszterinémia genetikailag is jól definiált betegség, ami lehetetlenné teszi a szérumban szállított koleszterin érfalsejtekbe történô megfelelô mértékû bejutását. A betegség homozigóta formája rendkívül ritka. A szérum összkoleszterinszintje rendszerint kezelés nélkül meghaladja a 20 mmol/l-t, gyakran látható az inak felett duzzanatok (zsírdaganatok), a szemek körül mély aláárkoltság és jellegzetes elváltozás. A betegeknél korábban még a felnôtt életkor elôtt jelentkezett akut szívizominfarktus.
Segítsük gyermekünket a koncentrálásban
2021. szeptember 21.
A tanárok tapasztalatai szerint iskolakezdéskor a gyerekeknek egyre nehezebb megszokniuk a rendszeres munkát a tanintézményben, és főképp koncentrálniuk a tanítási órákon. Íme három egyszerű és játékos gyakorlat, amelyek segítenek fejleszteni – könnyed, szórakoztató módon – a csemeték koncentrációs képességét, azt, hogy mennyire képesek figyelmük összpontosítására különböző helyzetekben.
A „kötéltáncos” elősegíti a koncentrációt
Ez olyan jellegű gyakorlat, mely egyúttal a gyermek képzelőtehetségét és egyensúlyérzékét is fejleszti.
• Álló helyzetben, a fejét egyenesen tartva, csípőre tett kézzel a gyermek elképzeli, hogy olyan jól összpontosít, mint egy kötéltáncos, aki egy kötélen egyensúlyoz. Eközben mozdulatlan marad.
• Azután felemeli a karját, mintha egy képzeletbeli rudat tartana. Egyenesen állva, a jobb lábán egyensúlyozva kétszer lendíti előre és hátra a bal lábát. Ha jó az egyensúlya, akkor még figurákat is tud rajzolni azzal a lábával.
• Majd arra koncentrál, hogy képzeletben végigmegy a (a valóságban a talajon), a kötéltáncoshoz hasonlóan, a rúddal a kezében, hogy ne veszítse el az egyensúlyát.
• Ezután a gyermek újra kezdi a gyakorlatot, a támasztóláb cseréjével
• Ezt a gyakorlatot 4-6 alkalommal ismételje meg.
A „varázsírás/rajz” is hasznos lehet
Ez a gyakorlat lehetővé teszi a gyermek számára, hogy ne csak koncentrációs készségét, hanem kreativitását is fejlessze. Először végezzük el a gyakorlatot vele együtt, aztán megteheti a barátaival.
• A két résztvevő közül az egyik keresztbe tett lábbal ül a földön, vagy egy széken a munkaasztalánál, papírlappal és ceruzával a kézben.
• A másik résztvevő mögötte állva ujjával a társa hátára rajzol egy alakzatot: számot, betűt, egyszerű tárgyat…
• Az ülő félnek ki kell találnia, mit rajzolt a másik a hátára, és azt reprodukálnia is kell a papírlapon.
• Természetesen az, aki az ujjával rajzol, lassú, határozott és precíz mozdulatokkal teszi ezt, annak érdekében, hogy a társa, akinek a hátára ír/rajzol, könnyebben rögzítse a mozgás alapján az alakzatot.
• A rajzoló többször is kezdheti újra a rajzolást, mindig határozott vonalakkal haladva. Az ülő résztvevő kitalálja a papírlapon a hátára rajzolt figurát Mindenesetre, amit sejt belőle…
• Ezután felcserélik a szerepeket.
Ha nem eszik jól a gyerek, ne erőltessük!
2021. szeptember 16.
Csak könyököl a gyerek a tányérja mellett? Úgy véljük, hogy gyakran nem eszik eleget? Nincs nagy baj! Ahelyett, hogy fölöslegesen idegeskednénk, vagy aggódnánk emiatt, inkább kutassuk fel az okokat.
Még csak három falatot – ha nem eszed meg, aputól kikapsz, amikor hazajön! Gyakran ilyen és ehhez hasonló „fenyegetések” hangzanak el az anyák részéről, ha a gyereknél nehezen megy le a spenót, a sárgarépa-főzelék, vagy más, általa nem kedvelt étel, és a nagy része ott marad a feltálalt adagnak.
A gyermek buzdítása arra, hogy egyen meg mindent, ami a tányérján van, sokszor belénk rögződött reflex. Emellett nem szabad pazarolni – eleget hallottuk gyermekkorunkban, és meglehet, hogy tudat alatt ezt is „átörökítjük” csemetéinkre. Pedig a szakemberek rég rájöttek arra, hogy fölösleges erőltetni, ha nem akar már többet enni a gyerek, sőt, idővel megzavarhatja az étvágyát, kedvetlenné válhat, ha közeleg az étkezés ideje. Hagyjuk hát kelletlenül enni, finnyáskodni? Íme a gyermekpszichológusok és dietetikusok néhány jó tanácsa a kompromisszumos megoldásokra:
Bízzunk az étvágyában!
A kisbaba annyit eszik, amennyire szüksége van – ez veleszületett tulajdonsága. Nem falánkságból, vagy további kínálásra, mint mi felnőttek… És ahogy növekszik, minél inkább hagyjuk szabadon dönteni afelől, hogy mennyit egyen, annál hosszabb ideig megőrzi „hatodik érzékét” a helyes mennyiségű táplálék elfogyasztásához. Ez lehetővé teszi számára, hogy ne egyen se túl sokat, se túl keveset.
Ha gyermekünknek nehezére esik befejezni egy fogást az ebédnél, a szervezetének bizonyára már nincs szüksége több táplálékra.
Talán az étkezést megelőzően nem fordított elég energiát fizikai tevékenységre, vagy túl sokat evett előző este, esetleg kifáradt az iskolában – így egyszerűen már nem éhes. Meg kell értenünk az okokat, és nem szabad tovább erősködnünk, hogy pl. „tarts egy kis szünetet, és egyél még”…
Talán túl sokat tettünk a tányérjára…
Gyakran a gyermek azért húzódozik attól, hogy az elé tett mennyiséget elfogyassza, mert túl sokat tettünk a tányérjára (előfordul, hogy annyit, mint magunknak). A mennyiséget minden esetben igazítsuk az életkorához, és a porcióknál vegyük figyelembe azt is, hogy főétkezés után a legtöbb gyerek alig várja az édességet (ami nem feltétlenül süteményt, tortát jelent) – figyelmeztetnek a dietetikusok. Amennyiben túl sokat kívánunk tőle az asztalnál, és már „nyámmog” az ételen, azzal a kockázattal jár, hogy elrontja a gyomrát, elmegy az étvágya máskor is, és a súlyának sem teszünk jót.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...606162...294