Információk, érdekességek

Alkohol- és drogfüggőség: 4 kifogás, + 4 tiltás, amivel nem érsz el semmit!

2020. december 08.

Sokan úgy gondolják, tudják kezelni az italozásukat vagy éppen a füvezést. Valóban? És ha mégsem, mit tehetnek a barátok, hozzátartozók? 4 tipikus kifogás és 4 tiltás, amivel biztosan nem érsz el eredményeket.  

„Tudom kezelni, akkor hagyom abba, amikor akarom!”  - Bizonyára ismerősen hangzik sokak számára ez a kijelentés, főleg, ha valamelyik hozzátartozónk mondja ezt, a számunkra szemmel látható függőségéről.

Még fiatal kezdő konzultánsként és talán egészen pár évig én is azt gondoltam, ha valaki használ valamilyen szert és még ott tart, hogy az számára vonzó és még aranynak látja azt, ami valójában rozsda, azzal nem lehet mit kezdeni. Maximum felgyorsítani lehet a folyamatát, de hagyni kell még anyagozni. Ami az ő szempontjából megerősítése annak, hogy ezzel a mennyiségű és gyakoriságú fogyasztásával nincs is gond és ez még nem függőség.

Azonban a hozzátartozó szemszögéből ez a hozzáállás szinte elvárhatatlan és mentálisan nagyon is emésztő. Én annak idején ilyenkor szakemberként feltettem a kezem és azt mondtam, hogy sajnos várni kell, nincs mit tenni, hiszen egyelőre nem tudom az anyag adta érzést semmi más alternatívával überelni.

Mivel szakemberként is fontos, hogy folyamatosan képezzem magam, ma már tudom, van ezekben a helyzetekben is megoldás, lehet mit tenni, de ahhoz sok türelem, megértés és idő kell.

A felsorolás előtt azonban még szeretnék arra is kitérni, hogy valójában mi játszódik le ilyenkor azok fejében és szívében, akik még nem szembesültek a függőségükkel. Hogyan jutnak el odáig, hogy ezt problémaként kezeljék? Mit tehetnek a kívülálló segítők, hozzátartozók azért, hogy jobban megértsék őket és hitelesebben tudjanak hozzájuk viszonyulni?

Ezt a szakaszt a szakirodalom (Prochaska, Norcross, DiClemente) a fontolgatás előtti szakasznak mondja. Ami azt jelenti, hogy az itt lévő lévő emberek megrekedtek ebben a szakaszban a tagadásuk miatt. Például ha azzal vádolnak minket, hogy valami rosszat teszünk vagy tettünk, akkor a büntetést szeretjük elkerülni, ennek pedig a legegyszerűbb módja, ha letagadjuk azt, azaz a felelősség letagadása. Ez különösen igaz, ha még élvezzük is azt, amit teszünk.

Azért szeretnek benne ragadni ebben a szakaszban az emberek, mert biztonságos, úgy érzik, itt már nagy kudarc nem érheti őket, és a választott szerük (legyen az bármi) megmenti őket  a bűntudattól. Valójában ez egy aktív ellenállás a változással szemben, és addig maradnak benne, amíg valaki nem segít nekik. Nagyon sokan belenyugszanak ebbe a helyzetbe és a következőket gondolják: „Nincs elég akaraterőm”,  „Én már mindent megpróbáltam” stb. Ez addig fog tartani, amíg el nem kezd tudatosulni bennük, mit is tesznek valójában, vagyis elkezdenek dolgozni a hárításaikon és védekezéseiken. Ezeket kell megtanulniuk a környezetük segítsége és önmaguk által felismerni és lenullázni őket. Ezek a leggyakrabban használt hárítások a következők lehetnek:

• Tagadás és kicsinyítés: „Na jó, lehet, hogy néha eljárok kocsmázni, de ez egyáltalán nem gond, különben is mindenki eljár.”
• „Jó kifogások” – racionalizáció: „Nekem is kell valami kikapcsolódás, ami ellazít, miért ne lehetne ez a füves cigi?”
• Kifelé fordítás: projekció és áttolás, vagyis a legjobb védekezés a támadás.
• Befelé fordulás, internalizáció: „Nem tudom megtenni.” és ehhez hasonló mondatok.

 

Ha ezeket jól látjuk a rokonainkon, hozzátartozóinkon és felismerjük, milyen hárításokat, védekezéseket használnak, fogunk tudni hatékonyan segíteni nekik és elindítani őket a változás utján. Ám van néhány tiltás is, amit jobb, ha kerülünk.

A következőket semmiképpen ne tedd:

1. Ne erőltesd a cselekvést. A változás nem egyenlő a cselekvéssel, ez a leggyakoribb hiba amit elkövetünk: azt hisszük, akkor történik változás valakiben, ha annak kézzelfogható látszatja van. Túl korán kényszerítjük a cselekvésre.
    
2. Ne nyaggasd! A folyamatos makacs visszajelzések visszafelé sülnek el.
    
3. Ne add fel! A közönyös vilekedés a segítő részéről olyan a függő személynek, mintha jóváhagynánk a problémás viselkedést.
    
4. Ne legyél tettestárs! Ne játssz össze a tagadásával, hárításával, mindig jelezz vissza neki, hogy éppen mit csinál, melyik hárítást használja. Ha nem teszed, akkor cinkossá válsz és pont a szerhasználatot erősíted benne. Ne félj attól, hogy ha konfrontálódsz vele, elveszíted!

Mit tegyél viszont?

Keress közösséget, ahol hasonló cipőben járó családtagok vannak, mint amilyen te magad is vagy. Ezek a közösségek sokat tudnak javítani a közérzeteden és a hozzáállásodon. Mehetsz magad is terápiába, hiszen a játék egyik résztvevője biztosan te vagy - noha nem vagy hibás azért, ami a másikkal történik. Forudlj segítőhöz, ha úgy érzed, hogy a probléma túlnő rajtad. 

A cikk szerzője - Gelsei Bernadett - addikgológiai konzultáns, a témában közismert könyvek írója.