Információk, érdekességek
A nõiség csodája - Gyermeket várok
2026. október 07.
A terhesség, latinul graviditás, szó szerint nehézséget, nehézkességet, terhet jelent, s mint ilyen, elsõsorban a gyermekvárás fizikai tényezõire utal. A köznyelv bölcsessége azonban ezen túllépve a lelki-szellemi tényezõkre fekteti a hangsúlyt, amikor várandósnak, másállapotosnak, sõt áldott állapotban lévõnek nevezi a leendõ édesanyát. A terhesség a testi történéseken túlmenõen valóban a korábbiaktól eltérõ, "más" állapotot jelent, az áldásos várakozás idõszakát.
Hosszasan várni valamire és valakire olyan belsõ változások sorozatát indítja el, amely legalább akkora jelentõséggel bír, mint a fizikai folyamatok módosulása. Mágikus, sõt varázslatos állapot ez, hiszen egyidejûleg búcsúzunk valamitõl és köszöntjük az újat. Az élet különleges, spirális jellegû körforgása szinte tapinthatóvá válik a születés és elmúlás találkozásának rejtélyes felszikrázásával. Hol az univerzumhoz igazodó végtelenségig hatoló kitágulást, hol a legbelsõ világba való fordulás mikrokozmoszának egyetlen pontba való zsugorodását éljük meg ilyenkor.
Különleges esemény, amikor megtudjuk, hogy biztosan gyermeket várunk. Az elsõ pillanatok lelkileg gyakran hirtelen fellépõ ürességérzést hoznak magukkal, majd pár perc múlva ez a vákuum elementáris érzésekkel telítõdik meg. Mire az orvostól az utcára érünk, más emberek vagyunk. Ugyanazokat a jelenségeket és eseményeket másképp érzékeljük és értékeljük, mint akár egy órával korábban. Másképp süt a nap, más lesz az utca megszokott zaja, más íze van a levegõnek, és más színe a felhõknek.
Iskolakezdési szemfáradtság
2026. szeptember 28.
Óvjuk meg gyermekünk látását a sikeres tanulásért
A tanév közeledtével és az őszi-téli sötétebb időszakok beköszöntével jelentősen megnő a gyermekek szemére nehezedő terhelés. Az egész napos olvasás, írás, az iskolai tábla figyelése, valamint a kora délutáni szürkületben végzett tanulás különösen megviselheti a fiatal szervezet vizuális rendszerét. Sok esetben, amikor egy diák iskolai teljesítménye romlik, lassabban halad a házi feladattal, vagy szórakozottnak tűnik az órákon, annak hátterében egy felderítetlen látásprobléma állhat. A nagyobb gyerekeknél, tinédzsereknél azonban a “hiúsági faktor” is szerepet játszhat, ha látáskorrekciós eszközre lenne szükség. Az Alensa szakértői szerint a rendszeres ellenőrzés és a megelőzés kulcskérdés, beleértve a szűrővizsgálatokat és a személyre szabott optikai eszközök kiválasztását, figyelembe véve a tinédzserek lelki világát is.
Láthatatlan nehézségek az iskolapadban
Az iskolai évek kezdetétől a gyermekek szeme jelentős terhelésnek van kitéve: a tankönyvek olvasása, a füzetbe való írás és a tábla folyamatos figyelése állandó és pontos fókuszálást igényel. Az IAPB (International Agency for the Prevention of Blindness) átfogó elemzése rámutat, hogy a látásjavításra szoruló, de korrekció nélkül maradt diákok lényegesen kevesebb tananyagot tudnak elsajátítani az órákon, mint jól látó társaik. Ennek következtében a korábban olvasni szerető gyermek eltávolodhat a könyvektől, a házi feladat elkészítése hosszú órákba telhet, és a tanuló gyorsan kimerülhet. „A gyermekek ritkán panaszkodnak arra, hogy rosszul látnak, mivel nincs összehasonlítási alapjuk. Ha a látásélesség fokozatosan romlik, a gyermek azt természetes állapotnak tekinti. Ezért a látásélességi probléma a legritkább esetben nyilvánul meg közvetlen panaszban, sokkal inkább a viselkedés megváltozása hívja fel rá a figyelmet” – emeli ki Boros Mária, az Alensa szakértője.
Mennyire legyen önálló a gyermek?
2026. szeptember 20.
Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás.
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.
Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.
Így készítsük fel a gyerekeket az óvodára és az iskolára!
2026. szeptember 08.
Hőmérséklet szerint még tombol a nyár, a gyerekek még a strandot, a fagyizást és a késő esti biciklizést terveznék inkább, a szülők fejében már egyre gyakrabban jelenik meg a kérdés: vajon mennyire lesz zökkenőmentes a szeptemberi visszatérés? Az óvoda- és iskolakezdés nemcsak új tanszereket jelent, hanem komoly fizikai és mentális alkalmazkodást is. A szakemberek szerint erre nem az utolsó napokban, hanem már augusztusban érdemes tudatosan készülni.
„A legtöbb család a füzeteket és a tornazsákot időben beszerzi, de közben megfeledkezünk arról, hogy a gyerekek szervezetének is át kell állnia. A nyári szabadság után indul a terhelés, újra hosszabb koncentrációra, korábbi kelésre lesz szükségük, nagyobb közösségben mozognak majd” – mondja Blahó Ágnes, a Stilladrops társalapítója.
A tanév elején nemcsak a táskát kell felkészíteni
A nyár sok mozgást, élményt és feltöltődést hozhat, ugyanakkor gyakran felborul a napi rutin. Későbbre tolódik a lefekvés ideje, rendszertelenebbé válnak az étkezések, és a képernyő előtt töltött idő is könnyen megnőhet. Mire elérkezik az első tanítási nap, a szervezetnek egyszerre kell alkalmazkodnia a korai ébredésekhez, az iskolai vagy óvodai közösséghez és a fokozott szellemi terheléshez.
„Ha eddig nem tettük meg, most érdemes minél gyorsabban visszaállítani a napirendet. A rendszeres lefekvés és étkezés, a megfelelő mennyiségű alvás és a sok szabadtéri mozgás apróságnak tűnhet, pedig sokat segíthet abban, hogy az első szeptemberi hetek kevésbé legyenek megterhelőek”” – tanácsolja Blahó Ágnes.
A tanulás nemcsak tudást, hanem komoly idegrendszeri munkát is jelent. A figyelem, a memória és a koncentráció fokozatosan terhelődik újra, ezért érdemes ezt is játékosan „bemelegíteni”.
Közös társasjátékok, olvasás, kirándulások, beszélgetések, logikai feladatok vagy akár egy közösen elkészített vacsora is fejlesztheti azokat a készségeket, amelyekre néhány hét múlva ismét nagy szükség lesz.
„Nem plusz tanulást javaslok az utolsó nyárias napokra, hanem élményszerű agytornát. A kíváncsiság, a játék és a közösen eltöltött idő sokkal többet ér, mint egy erőltetett gyakorlófüzet” – teszi hozzá a szakértő.
13 tanács elsős gyerekek szüleinek
2026. szeptember 07.
A iskolakezdés még az iskolaérett gyermekeknek is nagy váltás. Mit tehet a szülő azért, hogy gyermek sikerrel vegye az akadályokat?
Nem a szülő, hanem a gyerek jár iskolába
Bevezetőben hadd magyarázzam meg, miért nem az „elsős szülőknek” címeztem ezt a cikket, noha a köznyelv ezzel a formulával szokta jelezni, hogy a szülő is szinte kisiskolás lesz, mikor csemetéje belép az első osztályba. Merthogy most már az ő élete is a házi feladatról, piros és fekete pontokról, szótagolásról és összeolvasásról, késő estébe nyúló gyakorlásról szól. Szerintem ez akkor sem nem jó irány, ha a magyar iskolák zöme erre próbálja rákényszeríteni a szülőket. Ezért választottam ezt a körülményesebb megfogalmazást: ezzel is azt akarom hangsúlyozni, hogy nem a szülő, hanem a gyerek jár iskolába. És most nézzük a tanácsokat, amelyek sok-sok gyerek és szülő tanulással kapcsolatos sikereit és nehézségeit látva fogalmazódtak meg bennem.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...309