Információk, érdekességek
Anyák napja! Az ünnep értéke változik, de „eltörölhetetlen”
2018. május 06.
Pszichológusként egy kérdéssel fordulok önhöz: van-e értéke és van-e jelentősége az anyák napjának az ön és családja életében? Sőt tovább viszem ezt a gondolatot és azt kérdezem, hogy az év többi napján tudatosul-e önben, hogy kifejezze háláját édesanyjának?
A kérdéseket mindenki válaszolja meg saját magában, gondolja végig, hogy neki mit jelent ez az ünnep. Természetesen nincs jó vagy rossz megoldás. Ahogy a pszichoterápiában elfogadjuk az ember saját, önálló véleményét, így ebben a kérdésben is, még ha ellentétes vélemények ütköznek is.
A család nem trendi manapság?
Az anyák napja nem csak itthon, hanem szerte a világon ünnep. Az anyák ünneplése az ókorba vezet vissza minket, majd láthatjuk, miszerint későbbi korokban hol nagyobb, hol kisebb hangsúlyt kapott ez az ünnep. Mára már az ünnep veszített értékéből, aminek hátterében nem a sokszor emlegetett médiát emelném ki, hanem a társadalom erejét. Bizony a társadalom tagjai, az emberek, képesek formálni akár az ünnepekhez, akár egy normához való viszonyunkat. Mindez hosszú idő, de működik. A többség átveszi a normákat, szabályokat és ösztönösen kezdenek ezek alapján élni, gondolkodni. Pszichológusként hiszem, hogy a mai modern felfogás, trend: a szingliség = a család ignorálásával. Ez oda vezet, hogy egyre kevesebb anya lesz, egyre kevesebb gyerek születik családon beül, ahol működne az anya-apa-gyerek szerep.
Egy másik probléma, ami torzíthatja az anyák ünnepét, az a kereskedők által fenntartott propaganda, miszerint venned kell valamit, ajándékozni kell, ellenkező esetben nem szereted az édesanyádat. Mindez érzelmi zsarolás, de hatásos, hiszen az ünnep napján vagy az azt megelőző hetekben a virágok ára duplájára kúszik fel, megtelnek a boltok polcai sajátosan anyáknak szóló ajándékokkal, és egyéb elismerést, hálát kifejező emléktárgyakkal. Az ember hajlamos arra, hogy az ajándék nagyságával fejezze ki szeretetét, háláját. Pszichológiai értelemben ez nem más, mint kompenzáció. Ezek az emberek a bennük lévő, akár bűntudatot próbálják enyhíteni, melynek hátterében az áll, miszerint szembesül a ténnyel: egész évben elhanyagolta édesanyját.
A család szerepe az ünnepben
Érdemes hangsúlyozni, hogy az anyák napja – mint ünnep – összetett jelenség. A család szerepét és annak értékét is tiszteljük, ha számunkra jelentőséggel bír az ünnep.
Onnantól kezdve, hogy világra jövünk és kapcsolatot teremtünk a külvilággal, az emberi viszonyok és kapcsolatok által formálódik saját személyiségünk, és édesanyánkhoz való viszonyunk is.
A legfontosabb kapcsolata az embernek, a kapcsolat a családjával, édesanyjával. Az anya az, aki a gyereket az első pillanattól kezdve nem csak fizikailag, hanem lelkileg is táplálja. Egy olyan szimbiotikus, kötődés alakul ki anya és csecsemő között, ami jelentőséggel bír a gyerek későbbi kapcsolataira, személyiségfejlődésére. A családból hozza az egyén a legtöbb értéket és személyiségjegyet, ami lehet negatív vagy pozitív. A család fontossága megkérdőjelezhetetlen. Egy egyszerű példa: manapság mivel rengeteget kell teljesítenünk, dolgoznunk a jó megélhetés érdekében, napjaink nagy részében általában munkával töltjük, rohanunk, a feladatainkat intézzük. Rengeteget konfrontálódunk, számos stresszhatásnak vagyunk kitéve. Egy-egy ilyen nehéz nap után döbbenünk rá, milyen jó is az, ha meleg otthon és szerető családtagok vesznek minket körül. Az édesanya az, aki mindig képes biztonságot nyújtani, aki ha kell, mint oroszlán védelmez minket. Az anyák napjának egyik funkciója tehát nem a fizikai ajándék, hanem az előbb említett kapcsolat ápolása, hála azért, amit tőle kaptunk.
Az ünnep azért kell, hogy megálljunk egy kicsit és tudatosítsuk magunkban azt, hogy szeretve vagyunk és tudunk mi is szeretni.
Van akinek nehéz
Pszichológusként nincsenek illúzióim, természetesen vannak olyan emberek, akiknek rossz, megromlott a kapcsolatuk az édesanyjukkal. Nehéz helyzetben vannak, hiszen egykor az ő kapcsolatuk se volt konfliktusos, mindez az idők során itatódhatott át negatív érzelmekkel, akár haraggal, akár gyűlölettel. Mindezek ellenére hiszem, hogy nincsen lehetetlen: egy kapcsolatot, ami megromlott, újjá is lehet alakítani. Ehhez “csupán” a két fél nyitottsága és motivációja kell. Ahogy egy párterápia sem tud működni a két fél kölcsönös együttműködése nélkül, úgy egy anya-gyerek kapcsolat se fog, ha az egyik fél nem enged, bezár. Pszichoanalitikus felfogás szerint a konfliktus tudattalan hátterét kell feltárni, ami magyarázatot tud adni arra a kérdésre is, hogy mi tartja fenn a gyűlöletet, mi ennek a funkciója, valamint azt, hogy mi a megoldás. A pszichoterápia egy ilyen helyzetben elkerülhetetlen, ha hétköznapi módon, a megszokott problémamegoldó mechanizmusokkal nincs előrejutás.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus