Információk, érdekességek

Beszoktatás - a kiegyensúlyozott közösségbe járás pozitív megalapozása

2016. szeptember 12.

A szeptember elérkezésével nem csak az iskolásokra vár egy újabb kihívásokkal és feladatokkal teli tanév, hanem rengeteg, eddig otthon lévő, mindennapjait a család védelmező, - és szerető körében töltő nagybaba is új útra indul, új közösségbe kerül. A bölcsődei, óvodai évkezdés és beszoktatás gondolata éppúgy vált ki izgalmakkal teli várakozást, fogalmaz meg rengeteg kérdést, mint ahogy sok esetben társít magához szorongást, esetleg félelmet az újtól az ismeretlentől, gyermekben és szülőben egyaránt.

A gyermekek egyéniségére, lelki, - valamint érzelmi világuk egyediségére odafigyelve felépíthetünk egy olyan élményszerű beszoktatási folyamatot, melynek segítségével megalapozhatjuk a vidám és kiegyensúlyozott bölcsődei, - vagy óvodai éveket. 

Ha bölcsit kezdünk, és gyermekünk még pici, fontos, hogy először magunkban tisztázzuk, hogy miért döntöttünk a közösségbe szoktatás mellett. Akár amiatt választottuk ezt a lehetőséget, mert vissza kell mennünk dolgozni, akár amiatt, mert vissza szeretnénk menni a felnőtt környezetbe, vagy amiatt, hogy gyermekünk szocializálódjon és a saját korosztályával töltse ideje nagyobb részét, mindenképpen gondoljuk végig újra döntésünk okait, és elemezzük azoknak a családi életünkre kiható hosszú távú pozitívumait. Ezáltal elkerülhetjük a későbbi önmarcangolást, és lelkiismeret-furdalást. 

Három gyermekes édesanyaként tapasztalatból tudom, hogy nem mindegy az sem, hogy mikor kezdjük a közösségbe szoktatást. Mivel lányom is van, és fiaim is, így közvetlenül láttam azt, hogy másként fogadja a közösséget egy lány és másként egy fiú. Lehetséges, hogy gyermekünk már három éves, és azt gondoljuk, hogy elég nagy, sok dologban önálló, így könnyen beszokik egy új környezetbe, ugyanakkor túl érzékeny, és a sok otthon töltött év alatt megszokta, hogy édesanyja mindig a közelében van. Így sokkalta nehezebben fog alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mint az a másfél, két éves kisgyermek, akit először tán féltünk, mert pici, de éppen koránál fogva nyitottabb és befogadóbb is a változásokra.

Éppen ezért, amennyire csak tehetjük, az otthon töltött időszak alatt is mind gyakrabban vigyük gyermekünket baba – mama foglalkozásokra, hogy ismerkedjen a többi, korosztályazonos babával, illetve az otthoni környezetből kiszakadva is érjék Őt pozitív, az anyával való kapcsolódást és bizalmat erősítő ingerek. 

Ha már tudjuk, hogy gyermekünk pontosan melyik csoportba kerül, a beszoktatás előtti időszakban jó, ha párszor egy – két órára elmegyünk a bölcsődébe / óvodába, és felfedezzük közösen a helyiségeket, berendezéseket, többször találkozunk a leendő gondozónőkkel, óvó nénikkel. Ezt általában minden intézményben megengedik. Így gyermekünk magabiztossága erősödik, és nem lesz teljesen ismeretlen számára az új közeg. 

Lehetőség szerint olyan jelet válasszunk közösen, aminek gyermekünk örül, ami egy, a személyiségéhez közel álló szimbólum, hiszen a bölcsis vagy ovis jel a következő években meghatározó társa lesz gyermekünk mindennapjainak. A szimbólumoknak fontos szerepe van ebben a korban, hiszen a játék világában élő kisgyermek abszolút azonosul azzal a dimenzióval, ahol a szimbólumok nyelvén minden életre kel, és hatással van érzelmeire.

Ha már megvan a bölcsis vagy ovis jelünk, akkor találjunk ki róla még a beszoktatás előtt közösen rövid történeteket, írjunk közösen az autóról, a virágról, vagy éppen a pillangóról, akár a labdáról szóló meséket. 

Rajzoljuk fel a jelet közösen a ruhákra, kiscipőre, tisztasági eszközökre, melyeket a bölcsibe vagy az oviba magunkkal viszünk majd. A rajzolás meditatív hatással van a gyermekekre, mivel Ők még leginkább a képek segítségével kommunikálnak. 

Beszélgessünk nagyon sokat a közelgő életmódbeli váltásról, esetleg bábozzuk el együtt, hogy a kismaci is elment a bölcsibe/oviba, ahol rengeteg barátot szerzett, sokat játszott, és mindig ment érte az anyukája délután. 

Amint látjuk, a beszoktatás valójában nem akkor kezdődik el, amikor ténylegesen átlépjük a bölcsőde, vagy az óvoda kapuját az első napon, hanem már jóval előtte. Ha ezeket az előkészületeket megtesszük, akkor gyermekünk már lelkileg és érzelmileg felkészítve várja majd az újdonságot.

A beszoktatásra intézményenként és korcsoportonként változó időt hagynak, fontos azonban, hogy gyermekünk egyedi igényeit is figyelemmel kísérjük. Vannak gyorsabban és lassabban alkalmazkodó gyermekek, illetve ne keseredjünk el, ha a kezdeti siker után esetleg a harmadik vagy negyedik héten kezdődik a nehezebb elválás. 

Lényeges az is, hogy bármennyire nehéz is a búcsú reggel, minden alkalommal köszönjünk el gyermekünktől, és biztosítsuk Őt arról, hogy mindig visszajövünk érte. A bizalom a kulcsa a beszoktatás sikerének, illetve minden este beszéljük át, rajzoljuk le, bábozzuk el az aznapi bölcsiben/oviban történt eseményeket. 

Saját gyermekemnél nagyon szépen bevált a következő mondat: „Soha nem vagyunk távol egymástól, mert Te az én szívemben Vagy, én pedig a Tiédben, így ha becsukod a szemed, és a szívedre teszed a kiskezed, mindig tudom, hogy rám gondolsz, akkor mindig megölellek képzeletben.”