Információk, érdekességek

Első nap az óvodában – Az a bizonyos fájdalmas elszakadás

2016. szeptember 13.

A tanévkezdés idején arra keressük a választ, hogy lehet-e zökkenőmentes az óvodához szoktatás, valamint  rávilágítunk arra is, miszerint a változás nem csak a gyerekben, hanem a felnőttben is nagy változást, akár érzelmi zűrzavart tud okozni.

Minden szülő számára nagy kérdés, hogy saját gyereke hogyan fogja megélni azt az első napot, amit mi pszichológusok mérföldkőnek nevezünk. A szó önmagában változásra utal, amit minden ember, legyen az felnőtt, másképpen él meg. A leendő kis óvodások is eltérő módon és más-más stratégiát fognak alkalmazni, hogy a szülőtől való leválás okozta feszültséget oldják.

A leválás egy folyamat, ami nem akkor kezdődik el, amikor a gyerek óvodába kerül. Fokozatosan megtanulja a gyerek, hogy az anyával való szeretetteljes kapcsolat akkor is fennmarad, ha az anya nincs ott fizikailag. Ehhez természetesen értelmi fejlődés is szükséges és az a feltétel nélküli pozitív elfogadás, ami a gyerek érzelmi fejlődését alakítja. Az első nap tehát sok szülő számára lutrinak tűnik, mert nem tudják egyértelműen bejósolni az esemény kimenetelét. Itt jegyzem meg, hogy ez tévhit, hiszen a gyerek 3 éves koráig többször került már olyan szituációba, ahol az anya nem volt jelen, amikor az anya távol volt gyermekétől. Bizony ezek a szeparációk jól tudják jelezni a gyermek várható magatartását, érzelmi reakcióját.

Az óvodához szoktatás pszichológiai háttere

A gyerek saját egyéniségét kezdi kialakítani ebben a korban, vagyis ebből a szempontból nem véletlen, hogy a legtöbb kultúrában a 3 éves kor az, amikor a gyermek fizikailag is távol kerül a szülőtől. Az óvoda, tehát egy szocializációs közeg, ami fontos és elengedhetetlen ingereket közvetít. Érdemes kihasználni az intézmény adta lehetőségeket, ami egyértelműen a kicsik kognitív fejlődésüket szolgálja. Egyre hatékonyabban fejezik ki magukat, ami azt szolgálja, hogy megerősödjön az „éntudatuk”. Ez azt jelenti, hogy megéli magát külön kis entitásnak, megéli, hogy neki is vannak igényei, neki is vannak, akár eltérő akarata, mint a szülőnek.

Az a szülő, aki ezt katasztrófának tulajdonítja, bizony szembekerülhet a gyerek természetes fejlődési szakaszával, gyakran ezt a korszakot hívjuk dac-korszaknak. Ahogy „bontakozik” a gyermek, úgy kell az anyának is idomulnia a kialakult helyzethez. A szülő eddig szinte szimbiózisban élt gyerekével, minden szükségletét nekik kellett kielégíteni, így beszélhetünk egyfajta kölcsönös függőségről.

Egy ismert pszichológus, Winnicott, úgy fogalmazott, hogy az „elég jó anya” feladata, hogy biztosítsa az anyától való távolodást, valamint a szülő és a gyerek között a jó kapcsolat belső képének kialakítását, mindez megszilárdítja a gyerek biztonságérzetét és identitását.

Mi a szülő feladata?

Az óvodai beszoktatás, az első nap az óvodában, tehát az anya és a gyermeke közötti kapcsolat minőségét tükrözi. Az óvodába szoktatás nehézségeit elsősorban a stabil szülő-gyermek kapcsolat és leginkább a bizalom orvosolhatja. Lényeges, miszerint a gyerek egyre inkább tudomásul veszi és alkalmazkodik a változáshoz, hangsúlyozom, hogy azzal a „munícióval” felvértezve, amit a szülőtől kap, így nincs két egyforma reakció, nincs két egyforma beszoktatás sem. Ahogy megszűnik a gyermekben a beszoktatás okozta nyugtalanság, figyelmét az óvodai történésekre irányítja (társak, játékok, foglakozások).

Nagyon gyakori, hogy a gyerek a kezdeti időszakban elutasító, akár agresszív. A beszoktatásnak pont az a lényege, hogy ezt a természetes viselkedés mintát az óvodapedagógus ne megtorolja, hanem odafordulással a gyerek bizalmát megszerezze, bevonja a közösségbe, sugallja, hogy biztonságban van. A gyerek részéről azért tartom a reakcióját normálisnak, mert így próbál megküzdeni az elé állított akadályokkal, másképpen fogalmazva ösztönösen védekezik.

Abban az esetben, ha a beszoktatás túlságosan elhúzódik, azaz a kisgyerek hosszú időn keresztül, intenzív, bizonyos esetben szélsőséges reakciót ad, akkor érdemes pszichológus vagy nevelési tanácsadó segítségét kérni.

Mikorra szokja meg a kicsi az új élethelyzetet?

A leggyakoribb kérdés, ami ilyenkor a szülőkben felmerül, hogy mennyi idő alatt fogja gyermekük „megszokni” az óvodát. Van, aki már az első nap sírás nélkül megy be a csoportba, másoknak akár több hétre is szükségük lehet ehhez. Van, aki a ráhangolódás után már végig örömmel megy óvodába, mások 2-3 hét múlva kezdenek el tiltakozni ez ellen.

Általában azonban elmondható, hogy egy hónap elegendő ahhoz, hogy megszokják az óvodai életet és társas kapcsolatokat kezdjenek kialakítani a többi gyerekkel.

A szülő első reakciója, egy sikertelen beszoktatás esetén, a szégyenérzet, valamint a kudarc. Szeretném ezt a nyomást enyhíteni, valamint pszichológusként hangsúlyozni, miszerint felismerni és korrigálni a kialakult helyzetet sokkal könnyebb, mint akkor beavatkozni, amikor már kontrolálhatatlannak tűnik a probléma. A pszichoterápia pontosan azt szolgálja, hogy feltárja az esetleges problémát, korrigálja mindazt, ami hosszú munka árán, de pozitív módon képes befolyásolni és újraéleszteni a harmonikus szülő-gyerek kapcsolatot.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
makai.pszichologus@gmail.com