Információk, érdekességek
Játék-Játék-Játék!
2016. augusztus 08.
Közeledünk a vakáció végéhez. Lassan újra kezdődik a visszaszámlálás, a gyerekek újra óvodába, iskolába mennek.Nagyon fontos időszaknak tartom a feszített év utáni pihenőket, amikor nem nyüstöljük a gyerekeket, hanem az idejük nagy részében hagyjuk őket szabadon játszani.
Bizony még az óvodások is elfáradnak a tanév végére, különösen, ha külön foglalkozásokra járnak.
Ez természetesen nem ment fel a gyermekünkkel való foglalkozás alól, inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy milyen lehetőségeket rejt a szabad játék.
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy „csak játszik a gyerek”, próbáljuk megfigyelni mennyi lehetőséget rejt magában. Vegyük komolyan a játékát, hiszen ez a fő tevékenysége, ezen keresztül tanul, és alakulnak készségei, képességei.
Főiskolásként Sopronban egy olyan gyakorló óvodában tanultam, ahol a gyerekeket Zilahi Józsefné: Az óvodai nevelés játékkal, mesével program szerint nevelték. Ennek lényege, hogy a gyerekek a nap legnagyobb részében szabadon játszhattak. Ezen kívül minden nap hallgattak mesét, sokat énekeltek, népi játékokat játszottak és természetesen sok időt töltöttek a szabadban mozgással, játékkal.
A tapasztalatok azt mutatták, hogy ezek a gyerekek nagyon jól teljesítettek az iskolában, pedig úgymond „csak játszottak”, nem voltak „kötelező foglalkozásaik”.
Ha mélyrehatóbban megvizsgáljuk a tevékenységüket, máris észrevesszük, hogy egy-egy játék során mennyi tapasztalatot szereznek egyszerre.
Például:
Egy 3 éves kor körüli kislány a szőnyegen két kék anyagból tavat készít. Egy világos, és egy sötét selymet tesz egymásra. A nyaralásukról emlékszik, hogy néz ki a víz, ahogy egyre mélyül. A tó partjára szépen sorban kis kacsákat rakosgat. Kisebbeket, majd egyre nagyobbakat. Közben énekelgeti a Kis kacsa fürdik kezdetű dalt.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a gyerek haszontalanul tölti idejét, csak rakosgatja a kiskacsákat ide-oda. Ha jobban végiggondoljuk, akkor viszont észrevesszük, hogy játék közben milyen sokrétű tapasztalatokat szerez.
Fejlődik a vizuális differenciálása a különböző színek, árnyalatok által.
Az ellentétpárok megtanulásával (sekély - mély, világos – sötét) fejlődik az anyanyelvi ismerete, bővül a szókincse.
Matematikai tapasztalatokat gyűjt azáltal, hogy a kiskacsákkal halmazokat alkot. Különválogatja a kicsiket és nagyokat.
Aztán méret szerint sorba rendez, amikor a tó körül úgy helyezi el a kacsákat, hogy a kisebbtől a közepesen át a nagyobbak felé halad.
A zenei fejlesztés a kis kacsa fürdik ének énekelgetésével van jelen játék közben.
Finommotorikus ügyességét segíti, hogy az apró tárgyak csak csippentő mozdulattal foghatók meg. Ez azért fontos, mert később ez a három ujjas csippentő fogás lesz a ceruzafogás alapja.
A játékhoz használt anyagok különbözősége miatt fejlődik a tapintása, hiszen a bőrén keresztül szerez tapasztalatot a puha, valamint kemény tárgyakról.
Ha jól megfigyeljük, azt is észrevesszük, hogy ebben az egyszerűnek tűnő játékban az ízlelésen kívül minden érzékszerve egyszerre részt vesz.
Egy másik játékpélda:
Kisfiúk a szőnyegen fakockákból ügyességük szerint különböző méretű tornyokat építenek.
Ránézésre ez is elég egyszerű elfoglaltságnak tűnik, de ha jobban odafigyelünk ebben is felfedezhetjük a sokrétű fejlesztő hatásokat.
Azáltal, hogy egyszerre több gyerek játszik a fakockákkal, muszáj együttműködniük, így fejlődik a kooperációjuk (együttműködő képességük).
Kommunikációjukat segíti, hogy játék közben beszélgetnek egymással. Az is előfordulhat, hogy vitatkoznak egymással, hogy megvédjék saját érdekeiket.
A szociális viselkedés is szorosan összefonódik a kooperációval, kommunikációval, hiszen csak csoportban lehet megtanulni, hogy viszonyuljunk egymáshoz. Mások visszajelzései alapján tudjuk magunkat megismerni.
Anyanyelvi fejlődésük az alacsony-magas, keskeny-széles fogalmak, egyben ellentétpárok megtanulásával történik. Ezeket a szavakat a nagyobb gyerekektől, vagy az őket finoman segítő felnőttől hallják.
Finommotorikára is feltétlenül szükség van a toronyépítéshez. Csak egy bizonyos ügyességgel érhető el, hogy az ne dőljön le. Minél magasabb a torony, annál óvatosabban kell a célzó mozdulatot végezni, amihez elengedhetetlen a szem-kéz koordináció (a szem és kéz összehangolt működése) is.
A taktilis (tapintásos) tapasztalatszerzés a fa anyagával való találkozás által valósul meg. A fa minőségének megérzésével.
Matematikai fogalmakat is a felnőttek segítségével sajátítják el.Természetesen ez feltételezi egy felnőtt jelenlétét, akitől ezeket a fogalmakat hallják: kocka, téglatest, kúp, henger.
A kisebb-nagyobb, alacsonyabb-magasabb összehasonlítása révénelsajátítják a méreteket.
Ha a kockákat igazságosan elosztják, akkor még számlálgatnak is közben, hogy senkinek se jusson kevesebb a másiknál.
Ez most csak két egyszerű játékpélda volt a szemléletesség kedvéért. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a játék annál jobb, minél összetettebb, minél több érzékszervet foglalkoztat egyszerre.
Próbáljuk meg mostantól ilyen szemmel figyelni a gyerekünk játékát, és ezek tükrében legyünk benne partnerek!
Én a szabad játék mellett híve vagyok a közös, családi társas-partiknak is. Rengeteg jó játék jelenik meg, melyek úgy vannak kitalálva, hogy egyszerre több részképességet fejlesztenek, nem beszélve arról, hogy a család végre minőségi időt tölt együtt egymásra figyelve.