Információk, érdekességek

Szedd össze magad! – A visszaváltozás 9 hónapja (4.)

2016. október 31.

Részletek egy sportos kismama edzésnaplójából: Szinte hihetetlen, hogy már egy hónapja megszületett a kisfiam. Hogy rohan az idő! Olyan mintha tegnap történt volna! Ez azt is jelenti azonban, hogy egy hónapja tart a 24 órás szolgálat a babám mellett, valamint a szülésből való lábadozás időszaka. Az erőtartalékaim eléggé megcsappantak…

Az éjszakák változó nehézséggel bírnak… Sőt, a nappalok is… Olykor könnyebb, olykor kifejezetten nehéz megbirkózni a kialvatlansággal és az idegtépő gyereksírással. Mindehhez pedig jönnek a hároméves fiammal folytatott hatalmi harcok. Eddig szerencsére sikerült megőriznem a türelmemet. Úgy érzem, hogy ahhoz is sok energiára lenne szükség, hogy vitatkozzak, háborogjak. Ezért inkább takarékoskodok az erőmmel, és nem megyek bele a „szélmalomharcba”.

Sor került az első családi kiruccanásra. Beültünk az autóba, és lementünk a Duna-partra sétálni egyet. Babám a hordozókendőben, nagy fiam a gyerekmotoron, mi, felnőttek meg végre élvezhettük az őszi napsütést és a vízpart nyugalmát.

Fizikai állapotom

Lassan szűnnek a fájdalmak, már csak az aranyeremmel kell olykor küzdenem. A nagyobb terheléseket, pl. lépcsőzés azonban mérsékelten bírom, mindig nagyon kifáradok, csak úgy kapkodom a levegőt ilyenkor.

Elmentem a csontkovácshoz. Elkel egy kis segítség a hátam a helyreállításához, mivel a pocakos időszak alatt a gerincem tartós, nagyfokú terhelést kapott, a szülés után aztán a plusz súly hirtelen eltűnt. A gerincem alsó görbülete szinte teljesen eltűnt, állás és járás közben olyan, mintha folyamatosan be lenne húzva a fenekem… A csontkovács kezelése után sokkal jobb, már nem éreztem magam annyira összeesve. Könnyedebb és ruganyosabb vagyok!

Lelkiállapotom

Jól vagyok. Kezdenek kialakulni a rutinok az új tevékenységekben is. A kiszámíthatóság biztonsággal tölt el. Bár a kezdeti eufória már kezd alábbhagyni, úgy érzem, még stabil vagyok. Bírom a gyereksírást és azt, hogy minden percben riadó készenlétben állok. Tehát, tartom magam a fáradtság ellenére.

Nyilvánvaló, hogy sokkal türelmesebb és nyugodtabb vagyok, ha kipihent vagyok. Hangulatom és türelmem erősen annak a függvénye, hogy mennyit tudok aznap pihenni. Mivel az alvás nem mindig elegendő mennyiségű, más módját is kell találnom a pihenésnek. A relaxáció nagyon sokat segít. Utána mindig kitisztult a fejem, és pozitívabban szemlélem a világot.

A baba szempontjából maximálisan alázatos vagyok. Még ha vannak is felé irányuló indulatok bennem, el tudom fogadni a vele járó nehézségeket, és nem reklamálok senkinek – kinek is reklamálhatnék? Az ovis fiammal azonban már nehezebben tudom megspórolni a konfliktusokat… Ezek sok figyelmet és energiát elvesznek tőlem.

Babafelügyelet, segítség

Kezd beállni némi rend az életünkben. A nagymamák segítsége már mérséklődik, de azért jó érzés, hogy tudok rájuk számítani. A korlátozott „erőforrásaim” miatt nagyon alaposan meg kell terveznem a napjainkat.

Baba

A babám jól van, én pedig kezdem egyre jobban kiismerni őt. Lassan már nem azzal töltöm a napokat, hogy feszülten figyelem, hanem amikor éppen nincs vele teendő, foglalkozom egy picit magammal is. Ilyenkor leginkább pihenek tévénézéssel, zenehallgatással, olvasással. A doktor néni kifejezetten ajánlotta, hogy minél többet legyünk a szabad levegőn. Így, délelőtt és délután is kinn vagyunk a babával kb. fél-egy órát. Ebből kb. 15 percet sétálok, a többi időben pedig egy árnyékos padon üldögélek.
Elkezdtem használni a hordozókendőt. Néhány alkalom után a baba is megszokta. Mostanra gyakorlatilag ez az a szituáció, ahol garantáltan meg tudom nyugtatni. Bekuckózza magát összegömbölyödve, és alig telik bele pár perc, már békésen alszik. A hordozókendő ezenkívül nagyon praktikus is. Sokkal szabadabbnak érzem azáltal magam, hogy a segítségével tudok a babával is jönni-menni. Ehhez meg kellett erősödnöm annyira, hogy bírjam a kb. 4 kilogramm cipelését, és az egyre hosszabb sétákat.

Célkitűzések

Gátizomtorna és hasizomgyakorlatok szoptatáskor, naponta 2-3-szor.

Mivel az éjszakai alvás mennyisége nem elegendő, és nappal sem mindig sikerül visszapótolnom, szükséges másként is töltődnöm. Jelenleg még jól bírom kevés alvással, de tudom, hogy hosszú távon nem tartható fenn a frissesség alvás nélkül és a szervezetem meg fogja bosszulni, ha nem teszek valamit gyorsan az ügyben. Ezért kezdtem el a relaxációt, ami naponta 1-2-szer 10 percet vesz igénybe.

Elkezdtem a hosszabb sétákat. Teljesen igény szerint, kitűzött terv nélkül. Egyszerűen megyek, amennyit bírok. A séták közben most már tudatosan figyelek, a testtartásra is. Követem a helyes testtartásra vonatkozó instrukciókat – egyenesítsem ki a hátam, emeljem előre a tekintetemet, engedjem le a vállamat.

Csoba Ildikó
A Gyermeked a személyi edződ

című könyv szerzőj