Információk, érdekességek

A várandósság alatti túlsúly növelheti a gyermekkori epilepszia kockázatát

2017. május 06.

A nők várandósság alatti túlsúlya, vagy elhízása növelheti annak kockázatát, hogy a gyermeknél epilepszia alakul ki – derült ki egy svéd tanulmányból, amely a JAMA Neurology című folyóirat internetes oldalán látott napvilágot.

A stockholmi Karolinska Intézetben dolgozó Neda Razaz és kollégái az 1997 és 2011 között Svédországban született több mint 1,4 millió gyermek adatait megvizsgálva nézték meg, hogy milyen összefüggés van a várandósság első harmadában lévő nők testtömegindexe (BMI, a testmagasság és testtömeg által kiszámított érték) és a gyermekük epilepszia-kockázata között – írta az EurekAlert című tudományos hírportál.

1,4 millió gyereket és az édesanyjukat vizsgáltak meg

A kutatók az 1,4 millió gyermek közül 7592-nél (0,5 százalék) diagnosztizáltak epilepsziát 2012 végéig. A normális testsúlyú anyáktól született gyerekekhez képest a neurológiai betegség kockázata 11 százalékkal volt magasabb azoknál a gyerekeknél, akiknek az édesanyja túlsúlyos volt – 25 és 29 közötti testtömegindex – a terhesség első harmadában.

Az elhízottság első kategóriájába – 30-35 közötti BMI érték – tartozó nők gyermekeinek esetében 20 százalékkal, a második kategóriába – 35-40 közötti BMI érték – tartozó nők gyerekeinél 30 százalékkal volt magasabb az epilepszia kockázata. A súlyosan elhízott nők gyermekeinek esetében 82 százalékkal volt a magasabb a betegség jelentkezésének kockázata.

Visszaváltozás – 9. hónap

2017. május 04.

Lassan végéhez ér a szülés óta számított első 9 hónapom. Időszerű, hogy rövid visszatekintést tartsak a nagy visszaváltozós időszakomról. Tudatosan elterveztem, hogy szülés után a rendszeres sportolás segítségével szeretnék majd megújulni…

Az edzésprogramomat (amit egyébként igen mérsékeltre terveztem) következetesen, de rugalmasan követtem. Bár az intenzív újraformáló fokozatig nem tudtam eljutni, így is elégedett vagyok az eredménnyel. Testsúly, erőnlét és állóképesség tekintetében végre egészen egyben érezhetem magam. Megérte a befektetett munka – gyorsan le tudtam győzni a kezdeti fizikai fájdalmaimat, eltűntek a redőim, visszanyertem az erőmet.

Meg tudom csinálni?

Persze, kezdetben lassan haladtam a regeneráló gyógytornagyakorlatokkal. Meg kellett ismernem és el kell fogadnom az új fizikai határaimat. Lelkesedésem is hullámzott. Az éppen aktuális kifogások sokszor feladták nekem a leckét. Mindezek ellenére örülök, hogy hű tudtam maradni eredeti elhatározásomhoz és megtapasztalhattam, mekkora örömforrás lehet a testmozgás.

A program teljesítéséhez reális célokra, stabil meggyőződésre és kitartásra volt szükségem. Aztán felébredt bennem a tettvágy és a kíváncsiság is: vajon meg tudom csinálni? Tudok-e naponta 20 percet (!) testmozgásra fordítani? Következetes tudok maradni új szokásom – a babás testmozgás mellett?

Aktív vagy hiperaktív?

2017. május 01.

Egy régi probléma, talán mondhatom, hogy mi, szakemberek is nehéz helyzetben vagyunk, amikor egy gyermek viselkedéséről meg kell állapítani, miszerint csak aktív, akár neveletlen, vagy hiperaktív. E témával soha nem lehet eleget foglalkozni, cikkemmel célom, hogy szélesebb körben kapjon az olvasó szakmai, hiteles felvilágosítást.

Érdemes szétválasztani a neveletlenséget a figyelemzavartól, vagyis a hiperaktivitástól. Valóban lehetnek közös, sőt hasonló tünetek is e két jelenség között, de míg az egyik magatartás- és/vagy nevelésbeli probléma, addig a másik pszichés zavar, amit diagnosztizálni, majd kezelni kell. Szakmai tapasztalatom az, hogy az emberek szinte már zsigerből rávágják egy gyerekre, hogy hiperkatív. Elcsépeltté vált ez a fogalom, ami azért veszélyes, mert elveszíti a fogalom az eredeti jelentését, mondhatni az emberek saját implicit magánelméleteket hoznak létre, amelyek továbbterjednek, de már torzítva. Tehát a pszichológusok, a szakma ezzel a hátránnyal indulnak, amikor bejön egy szülő, vizsgálatra hozza gyermekét, és azt mondja, hogy a „gyerekem tuti hiperaktív, mi lesz most…?”

ADHD

Talán kevesen tudják, de a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) rögzíti a diagnosztikai kritériumokat. A BNO F90-98-as csoportjába tartoznak a viselkedés és az érzelmi-hangulati élet rendszerint gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkező zavarai. Idetartoznak a hiperkinetikus és a különböző magatartászavarok. (A magatartászavarokról most nem esik szó.)

Tünetek: hiperkinetikus zavar (hiperaktivitás)
(angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul hiperkinetikus zavar)

Hogy segítsük a gyermekeinket önmaguk felfedezésében?

2017. április 28.

(A boldog, békés és tudatos élet titka) Manapság nem könnyű szülőnek lenni. A szülő mindenkori feladata boldog, békével teli és tudatos gyermekeket felnevelni. Ez az egyik legfontosabb feladatunk, amit ezen a bolygón betölthetünk. Mégis, hogy érhetjük ezt el ebben a mai kaotikus világban? Hogy érhetjük el, amikor bármerre nézünk, válságot látunk? Szegénységet. Munkanélküliséget. Erőszakot. Radikális terroristákat. Politikai nézeteltéréseket. Mindenfelé bizonytalan világot látunk. A bizonytalansággal pedig az a probléma, hogy nagyon könnyen alakul félelemmé, ami boldogtalansághoz és belső zavarhoz vezet bennünket. 

Anyának lenni végre jó!

2017. április 27.

Szülőnek lenni nem mindig könnyű dolog. Számtalanszor hallottam ezt Anyukámtól, és a "majd megtudod" mondatok itt csengenek a fülemben szinte mindennap, amikor a gyermekeim színezik a hétköznapokat. Amikor még nem voltam Anyuka, megfogadtam, hogy sosem fogom azokat a hibákat elkövetni, amit az én Anyukám "elkövetett". Biztos voltam benne, hogy mindent egészen másként csinálok majd. És nem így lett elsőre...  

De miért?
Anyák és lányok generációkon át viszi magukkal az úgynevezett anyasebet. Ezek generációs minták, amiket anyák továbbadnak a lányoknak, és a lányok a lányaiknak... A nők nagy része azért boldogtalan, mert tudat alatt nem meri meghaladni az Édesanyját. Fut olyan hitrendszer is, hogy tatozom Anyának az életemmel. És ami nagyon erős: a sorsfeladatok tudat alatti átvállalása. Sokan hisszük azt, nem tudatos szinten, hogy ha mi boldogabbak leszünk, mint a női felmenőink voltak, akkor becsapjuk, elhagyjuk őket. 
De ez nem így van. 

Hogy is legyek jó Anya?
Amikor a gyermekek megérkeztek az életünkbe, ráadásul nem szokványos, biológiai úton, akkor biztos voltam abban, hogy én egészen más Anya leszek.
Teltek múltak az évek, és amikor bizony kiszaladtak ugyanazok a mondatok, és ugyanazokkal a gesztusokkal tudtam ugyanazokat a hiedelmeket előadni, mint az Anyukám, akkor azért néha meglepődtem. Már akkor tudatosan éltem az életem, de szinte sokkolt a hasonlóság.