Információk, érdekességek

3 perc a királynői tartásért és a fájdalommentes mozgásért - Testtudatosság ma!

2021. március 22.

Te tudod, hogy van tested. A tested is tudja, hogy te vagy? Manapság egyre több helyen halljuk ezt a kifejezést: testtudatosság. Mit is jelent ez? Valójában annyit, hogy nemcsak rutinból cselekszünk, nemcsak reagálunk különböző behatásokra, hanem tudunk is róla mit művel a testünk.  

Együttműködés a saját testünkkel

Azt jelenti, hogy figyelemmel vagyunk a testünk irányába, együttműködünk vele. A testtudatosság az önismeret útja is… tapasztalatszerzés és móka. 

Lehetnek különféle fokozatai, az olyan apróságtól kezdve, mint: ha teli pohár van a kezemben és megkérdezik az időt, akkor nem fordítom ki a pohárból a folyadékot, egész olyan magasságokig, amikor már a belső szerveink működésébe is bele tudunk szólni, mint például szabályozni a női ciklus hosszát és mennyiségét vagy olyan „rejtett” izmok működését mint a transversus abdominis vagy a medencefenék intim, tudatosan működtetve nagyon is huncut izmai.

A test a lélek temploma – bánj vele aképen

Ezoterikus, spirituális körökben néha hajlamosak az emberek a testtel kapcsolatos dolgokat egy picit háttérbe szorítani, rosszabb esetben elhanyagolni, vagy aszkézist, vegetáriánusságot, megvonást hirdetni. Teszik ezt talán azért, hogy a szellemi munkára fektessenek nagyobb figyelmet, oda tegyék a fókuszt. Így sok esetben a test maga (mint a fizikai síkon jelenlévő megnyilvánulásunk) kiesik a figyelem teljességéből és így fölborul a kényes egyensúly test-lélek szellem között. Akár konkrétan is értheted ezt: a lábak összeakadnak, a gerinc elferdül, a szemek kancsalítanak, vagy különbözőképpen romlanak, a tartásunk megdől az egyik irányba, megjelennek a fájdalmak. Máris itt állunk egy csokor fizikai szinten jelentkező problémával.

A test a lelki felismerések postása

A testünkkel való foglalkozás és a rá irányuló figyelem (testtudatosság) nem jelenti azt, hogy a szellemi, spirituális törekvéseinkre kevésbé figyeljünk. Épp ellenkezőleg! A test mozgatása és a ráirányuló figyelem sok megértést hoz(hat) az életünkbe. A magam részéről a legtöbb felismerésem önmagamról mozgás közben, vagy a teljes mozdulatlanságból érkezett/érkezik meg hozzám. Akinek még nem volt ilyen élménye, érdemes kipróbálni! 

Sokszor láttam a tanítással töltött évek alatt, hogy mennyire nem stimmel a testtudatosság az emberekben (ezért is kezdtem tanítani, hogy részem legyen a változásban!). Látnak egy mozdulatot, próbálják leutánozni, azt hiszik, hogy sikerült és közben nem látják, hogy egész mást csinálnak - még akkor sem, ha látják magukat a tükörben. Nem érzik a saját testüket és nem kapcsolják össze még a tükörképükkel sem. (Ezért nem szoktam javasolni, hogy videóról tanulj meg hastáncolni, vagy más speciális mozgásokat próbálgass.)

Nézzük meg mi a jellemző manapság a testünkkel kapcsolatosan? Körülnézek az utcán és ezeket látom:

• görbe hátak

• görnyedt tartás

• csámpás járás
   
• előreinduló fej
   
• hátradugott popsi
   
• megemelt vállak
   
• kitolt has

Testalkattól függetlenül, csak a helytelen állás látványra kövérít, illetve a jó tartás slankít. És akkor még az egészségügyi vonatkozásairól nem is beszéltünk.

Gyakoroljunk egy kicsit közösen! Nézzük az állást:

Helyesen állni annyit tesz, hogy beigazítjuk a testet. A lábfejek a csípőcsont vonalában vannak és párhuzamosak, előre néznek. A térdek enyhén rogyasztva (tehát nincs hátrafeszítve ütközésig, nincs teljes nyújtás). A hasat picit be- és felfelé húzzuk, ettől a csípőnk előre és felfelé billen, így a farokcsont jobban a talaj felé mutat. Ezt valóban meg kell tanulni és gyakorolni, hogy erőfeszítés nélkül, könnyedén menjen ez a hasbehúzás. A bordákat felemeljük (nem ki!!), így szabadon áramolhat a levegő is, könnyedebben lélegzünk és magasabbak is lettünk. A vállak kicsit hátra és lefelé indulnak, a lényeg, hogy ne mi tartsuk őket (főleg ne emeljük), hanem hagyjuk, hogy a test tartsa meg, hadd lógjanak a test mellett/előtt a karok. Amennyiben a bordákat tartjuk, a vállak nem fognak előreesni. A fülek a váll vonalában vannak, a fejtető felfelé irányul (nem az áll!). És most lélegezzünk egy mélyet! Jól esett, ugye?

Pár perc a királynői tartásért!

Kicsit bonyolultnak tűnik? Pedig nem az. Olvassuk el az előző bekezdést még kétszer és álljunk neki. Néhány perc – de megéri! Egy kis odafigyelés, egy kis gyakorlás és máris emlékeztettük a testünket arra, hogy bizony tudjuk a módját hogyan optimális a testtartásunk. Annyira hozzá vagyunk szokva az eltorzult testtartásokhoz, hogy először valóban kihívás és érdekes élmény megtapasztalni a jót. Később már el sem tudjuk majd képzelni, hogy hogyan állhattunk görbén…

 

Azután ott van még az, hogy hogyan ülünk, eszünk, járunk, cipekedünk, emelünk, állunk fel, ülünk le, fordulunk meg, futunk a busz után, sportolunk, táncolunk, stb.

A testtudatosság sportbéli szerepe egy külön cikket is érdemelne, hogy a sérülések elkerülhetőbbek legyenek és maximalizáljuk az eredményeket. Az eltorzult testtartásunknak köszönhetően a légzésünk is felületes és egyenetlen lett, a figyelmünkkel itt is könnyedén tudunk a magunk hasznára lenni.

Mire jó még a testtudatosság, milyen területeken válik hasznunkra?

Az egészségen, egyensúlyon, önismereten, sporton, napi tevékenységeken kívül eszembe jut még az érzelmek világa, az érintés és annak csodája.

Minden érintés egy beavatás és egy megismerés. Hozzáérsz a másikhoz és az egész lényed megosztod vele. Ha egy pillanatra odafigyelsz, láthatod az érintésben magadat és a másikat is. Annyi minden történik egyetlen érintésben! Mennyi energia!

Képzelj el egy pofont lelassítva: milyen érzelemhullámok kapcsolódnak hozzá az elindulásakor, menet közben és az elcsattanása után?

Képzelj el egy simogatást lelassítva: milyen érzelemhullámok kapcsolódnak hozzá az elindulásakor (honnan indult valójában?), menet közben és miután elveszed a kezed? Gondolkodtatok-e már valaha azon, hogy mennyire használjátok tudatosan a testeteket?

„Egy új nézőpontra rálelni olyan felszabadító érzés, mintha ajándékba kaptál volna egy egész világot, egy egész életet.  Egyensúlyt találunk a szó összes értelmében.” (Tara)