Információk, érdekességek

Koronavírus: normális, amit csinálok?

2021. március 04.

Sokszor felmerül bennünk, akár most, a koronavírus okozta járvány ideje alatt is, hogy amit érzünk, vagy ahogyan cselekszünk, az normális vagy éppen már patológiás?

 

Fotó: pixabay.comAz emberek többsége szeretné magát tisztán látni, vagyis olyan kategória- rendszerekben gondolkodik, amelyek kiszámíthatóvá tudják tenni a világot. A magukról kialakított kép, a tudás nemcsak azért fontos, mert alapja az identitásuknak, hanem azért is, mert ezzel tudják a másik embert megkülönböztetni önmaguktól. A „tisztánlátás” tehát egy sokszor nem tudatos mechanizmus, amely eszközként szolgál. Amellett, hogy életükben újra és újra előkerül az a kérdés, hogy „ki vagyok én?”, „mi a szerepem a világban?”, gyakran azt a kérdést is felteszik maguknak, hogy „normális-e az, amit csinálok?”

Az emberek jelentős része megtorpan, és nem képes éles határt húzni. Nem tudja eldönteni, hogy amit gondol vagy ahogy viselkedik, az normális-e, vagy esetleg már abnormális.

Az abnormalitás meghatározása nem egyszerű

A különböző kultúráknak általában megvannak a kívánatos viselkedésről alkotott elképzeléseik és normáik. Az ezektől a normáktól markánsan eltérőket többnyire abnormálisnak tekintik. Az egyes kultúráknak tiszteletben kell tartaniuk egymás nézeteit, hogy mi számít abnormálisnak. Az egyik kultúra normái és szabályai nem kérhetők számon más kultúra tagjain.

Az abnormális kifejezés szó szerint a normáktól, az átlagtól való eltérést jelenti. Sok esetben átlagról beszélünk: testmagasság, intelligencia, testsúly. A legtöbb ember az átlagos övezetbe esik, ami tág értékhatárok között mozog. A statisztikai szempont alapján meghatározott abnormalitás azonban félre is vezethet minket, hiszen mi van akkor, ha valakinek az intelligenciája jóval az átlag felett van, természetesen hiba lenne nála abnormalitást feltételezni. A maladaptív, rosszul alkalmazkodó viselkedés az egyik legfontosabb kritérium. Minden viselkedés maladaptív, ha az egyén és a társadalom szempontjából nemkívánatos következményekkel jár.

Az ember szubjektív élménye

Nem hagyható ki ez a kritérium sem. Mindenkinek van saját, szubjektív érzése arról, hogyan éli meg az egyes helyzeteket. Fel kell tennie magának azt a kérdést, hogy mennyire szenved álmatlanságban, mennyire szorong vagy depressziós, valamint jelentkezik-e étvágytalanság, fizikai fájdalomérzés. Ebből az következik, hogy az ember eltérő módon él meg különféle szenvedésnyomást, azonban a pszichológus számára mindez rendkívüli módon informatív.


Ne rázd a gyermeked!

2021. február 17.

Fotó: gettyimages.com

Egy frontális ütközéshez hasonló hatása van az egy éven aluli gyermekre, ha valaki megrázza. A kisbaba még nem tudja megtartani a fejét, az ide-oda billeg erős gyorsulásokkal, lassulásokkal, miközben az agy csúszkál a koponyán belül. Néhány másodperc is elég ahhoz, hogy a kemény agyhártya alatt elszakadjanak az erek, vérömlenyek keletkezzenek és súlyosan károsodjon a baba agya.

Dr. Rudas Gábor, a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont igazgatója évente mintegy öt hasonló esettel találkozik, de ez szerinte csak a jéghegy csúcsa. „Ha valaki egyszer megrázta a gyermekét, általában megteszi többször is. A vérömleny nem feltétlenül okoz azonnali klinikai tüneteket, a felnőttek gyakran nem is sejtik, milyen súlyos sérülést okoztak a babának. Amikor végül mégis hozzánk kerül a baba, az MR vizsgálat során azt látjuk, hogy az agy mindkét oldalán különböző idejű vérzések vannak, meg tudjuk mondani, milyen rétegekben van a vérzés, és az mennyire friss, és azt is, hogy az agyállományban milyen károsodás lépett fel.”

A második leggyakoribb halálok a csecsemőknél

Az egy évesnél fiatalabb csecsemők között a bántalmazás a második leggyakoribb halálok, a baba rázása pedig a 0-3 éves korú gyermekeket érintő leggyakoribb bántalmazási forma. Általában a szülők – vagy a gondozók – idegességükben, tehetetlenségükben kontrollt vesztve rázzák meg a vigasztalhatatlanul síró kisbabát anélkül, hogy tisztában lennének a következményekkel, de előfordul olyan eset is, hogy durva játéktól, levegőbe dobálástól szenved agykárosodást a gyermek.
Egy kanadai felmérés szerint a babák ötöde belehalt a gyakran csak néhány másodperces rázásba, a túlélők több, mint fele idegrendszeri károsodást szenvedett, 65 százalékuk látássérülést. A megrázott csecsemő szindróma a leggyakoribb halálok a traumás fejsérülések között, az USA-ban évente 1200-1400 gyerek sérüléséért illetve haláláért felelős a National Center on Shaken Baby Syndrome szervezet szerint.


A pszichiátriai betegek is merjenek segítséget kérni!

2021. január 21.

A fotó illusztráció: pixabay.com

A pandémia hatásaként a közeljövőben a korábbi előrejelzéseknél is nagyobb arányban növekszik a major depresszióban szenvedő betegek száma

A major depresszió a mentális zavarok közé tartozik, mely a gyermekek 1-2%-át, a serdülők 4-8%-át, míg a felnőttek 15%-át érinti élete során1. Megfelelő kezelés nélkül a major depresszió súlyos funkciókárosodással járhat, mely a mindennapokra is rányomja bélyegét: negatív hatással van a munkára, a tanulásra, a társas kapcsolatokra, jelentősen rontja az életminőséget és fokozhatja az öngyilkosság rizikóját2

A WHO 2030-ra a major depresszió társadalmi-gazdasági terheinek jelentős emelkedését prognosztizálja4.  A pandémia ezt az előrejelzést felülírhatja, hiszen a szakemberek szerint a közeljövőben gyorsabban növekszik majd a depressziós betegek száma.

„A major depresszió egy kezelendő pszichiátriai betegség, amit akkor tudunk gyógyítani, ha a depressziós beteg eljut hozzánk, szakemberekhez. Ha a páciens megkapja a megfelelő kezelést – pszichoterápiát és súlyosabb esetben kombinált kezelést, ami pszichoterápia és gyógyszeres kezelés együttesen – akkor újra „jól lesz”, ami azt jelenti, hogy ismét el tudja végezni a feladatait és tud kikapcsolódni is, ahogy a betegsége előtt, tehát újra lesz öröme, kedve, ereje, önbizalma és tervei, hogy vigye az életét – mondta el Prof. Dr. Balázs Judit, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

Abban az esetben, ha a depresszióban szenvedő személyek közvetlen közelében élők megkérdőjelezik a betegség valódiságát és csupán gyengeségnek tartják azt, a betegek önbizalma és önértékelése tovább csökkenhet, ami depresszió fennállása esetén amúgy is alacsony. Mindezek miatt pedig a depressziós betegek gyakran nem fordulnak szakemberhez, állapotuk egyre romlik és a kezeletlen depresszió legsúlyosabb kimenetele, az öngyilkosság is bekövetkezhet. 

„Jelentősen segíti az érintettek szakemberhez jutását, ha a társadalomban ismert, hogy a major depresszió egy betegség, és az is, hogy milyen tünetei lehetnek, illetve, hogy kezelhető ez a betegség. Ebben az edukálásban nekünk, pszichiátereknek nagy szerepünk van. Lényeges az is, hogy az ellátás könnyen elérhető legyen a betegek számára, valamint természetesen az, hogy korszerű pszichiátriai ellátórendszer működjön jól képzett, elegendő szakemberrel. Továbbá azt gondolom, hogy mindehhez szükséges, hogy a társadalmunkban alapérték legyen az egymás iránti tolerancia és tisztelet, és így ne jelentsen stigmát az sem, ha fennáll valakinél pszichiátriai betegség” – mondta el Prof. Dr. Balázs Judit. 

A pandémia megnehezíti, súlyosbítja a depressziós vagy arra hajlamos gyermekek és felnőttek életét. A lassan egy éve tartó bizonytalanság, a folyamatosan jelen lévő stressz, számos korlátozás és az esetlegesen megélt veszteségek (családtag, barát, de akár munkahely és biztos megélhetés elvesztése) még az egészséges embereket is megviselik.


Koronavírusos vagyok vagy sem?

2021. január 20.

Fotó: pixabay.com

A SARS-CoV-2 koronavírus okozta megbetegedés, a Covid-19, a szezonális influenza, a nátha és az allergia tünetei részben átfedéseket mutatnak. Noha a diagnózis felállítása orvosi feladat, nem árt tisztában lenni azzal, hogy melyik betegségnél mely tünetek dominanciája jellemző.

A szakemberek leszögezik, hogy az allergiás, a náthás, a koronavírusos, valamint az influenzás eredetű panaszok különbségeket mutatnak. A rettegett koronavírus vezető tünetei között a láz, a fáradékonyság, a köhögés és a légszomj említhetők.

Az allergiára elsősorban krónikus, a betegek számára már ismert tünetek (pl. tüsszögés, orrpanaszok, viszketés) jellemzők. A nátha pedig igencsak ritkán társul lázzal a felnőtteknél. Az influenza és az új típusú koronavírus számos átfedést mutat a tüneteket illetően, az egyik legfőbb, észrevehető különbség azonban az, hogy míg az influenzánál nem jellemző a légszomj előfordulása, addig a koronavírus okozta tünetek között dominál a légzési nehézség és a légszomj.

Jó tudni ugyanakkor, hogy a Covid-19 megbetegedésre nem jellemző az orrdugulás. Egy kínai elemzés alapján csak minden 20. Covid-19-beteg tapasztal orrdugulásos tüneteket.

Melyik panasznál van szükség azonnali orvosi ellátásra?
A betegek számára – érthető módon – bármelyik, fenn említett tünet jelentkezése ijesztő lehet, és azonnali orvoshoz fordulásra sarkallhat. Mégis, a lehetséges következményeket és az orvosi beavatkozások szükségességét tekintve elsősorban akkor van szükség azonnali orvoshoz fordulásra, ha légszomjat (is) tapasztal a beteg. Emellett az igazoltan koronavírusos beteggel való kontaktus és/vagy a külföldi utazások szintén alapos indokot szolgáltatnak arra, hogy légúti panaszok esetén azonnal orvoshoz forduljon a beteg.


A helyes napi higiéné és vitatható trendek

2021. január 18.

A COVID-19 járvány előtérbe helyezte a kézmosás jelentőségét, ami arra késztethet bennünket, hogy több figyelmet fordítsunk mindennapi testi higiéniánkra is. A rendszeres tisztálkodás módja az egészségünkkel kapcsolatos szempontok, aggályok mellett ökológiai megfontolásokat is felvethet. Íme egy áttekintés ezen elgondolások helyességéről, amerikai tendenciákról, mosakodási jó tanácsok kíséretében.

Fotó: pixabay.com„Kevesebbet mosakodjon!” – ez az új vezérmotívum az Atlanti-óceánon túl egyes „aktivisták” részéről. Motivációk mind ökológiai (kevesebb vizet és személyi higiéniai terméket használjunk), mind egészségügyi szempontúak lehetnek. A „mozgalmat” különböző amerikai bőrgyógyászok is támogatják, akik azt az oldalt emelik ki, hogy a túlzásba vitt rendszeres mosdás megváltoztatja a bőr állapotát, és elősegíti pl. az ekcémát, a bőr kiszáradását vagy a pattanások megjelenését.

Egyesek még messzebb mennek, mint pl. egy amerikai orvos-újságíró, aki kizárólag a kézmosást tartja betartandónak a napi tisztálkodáson belül. Mivel az alapos, rendszeres szappanos kézmosás nélkül sok bacilust szállítunk, amelyek potenciálisan betegséghordozók. Ez  ugyan igaz, de nem szabad szélsőségekbe esni – mondják a a „mozgalmat” ellenző bőrgyógyászok.

Ugyan a mániákus tisztálkodás sem helyes, de pl. az „aktivisták” azon véleménye, hogy jobbat tesz az egészségünknek, ha abbahagyjuk a rendszeres zuhanyozást, természetesen téves. Nyilvánvaló, hogy a mosakodás a kulcsa a bőrünkön megtapadt por, szennyező anyagok, az elhalt bőr vagy a faggyúfelesleg eltávolításának. E gyengéd hámlasztás nélkül a pórusok eltömődhetnek, ami elősegíti a mikrociszták, pattanások és sok más bakteriális vagy gombás fertőzés kialakulását.

A megoldás? Mosakodjunk úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk a bőr különböző rétegeinek megóvását. Ilyen a hidrolipid filmréteg, mely védi a bőrt a kiszáradástól, illetve a szaruréteg, (stratum corneum), mely a hámon belül legfelül fizikai védőrétegként szolgál az olyan külső agresszív behatások ellen (pl. a hideg levegő). Védi továbbá a bőr mikrobiótáját, ezeket a „jó mikrobákat”, amelyek megakadályozzák, hogy a kórokozó baktériumok, gombák és más mikroorganizmusok megfertőzzenek bennünket.

Két újabb trend és a helyes gyakorlat egybevetése, továbbá tisztálkodási jó tanácsok 5 pontban:

1. Napi mosakodás, ha „ellenség” a zuhanyozás

Ellentétben azzal, amit az amerikai „zuhanyellenes aktivisták” állítanak, a zuhanyozás még napi két alkalommal sem károsítja a bőrt, ha betartunk néhány egyszerű, főként a bőrünk minőségével kapcsolatos szabályt. De ha netán ökológiai szempontok, a vízfogyasztás csökkentése miatt valaki mégis a zuhanyozások számának korlátozása mellett dönt, a test bizonyos területeit (intim testrészek, hónalj, arc, láb, törzs) érintő, naponta történő mosakodás nem mellőzhető.

2. Tisztálkodás körültekintően

Egy másik trend az Atlanti-óceánon túlról, a környezetvédelem érdekében, azt szorgalmazza, hogy ne használjunk szappant és sampont sem. („no soap, no poo”).  Csodák azonban nincsenek: a víz önmagában nem elegendő a mosakodáshoz, viszont a tisztálkodási szerek helyes megválasztására figyelnünk kell. Döntsünk egyszerű termékek mellett, a lehető legkevesebb összetevővel, és ideális esetben hozzáadott illatanyag nélkül.

A szappanok közül azokat válasszuk, amelyek figyelembe veszik a bőr pH értékét: ne legyenek bennük pl. gyümölcssavak vagy egyéb hatóanyagok, illóolajok, amelyek irritálják a bőrt. Amellett kerüljük a túl meleg vizet, amely feloldja a bőr védelmére szolgáló, hidrolipid filmréteget, és elősegíti a bőr kiszáradását. Szükség esetén kenjük be a legszárazabb testrészeken a bőrt hidratáló tejjel. Ha a városi víz túl kemény, a vízlágyító felszerelése jó lehetőség a vízminőség javítására.


További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...149