Információk, érdekességek
Cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia? Mikor forduljunk orvoshoz?
2025. november 30.
Sok ember hallotta már a két kifejezést: inzulinrezisztencia és kettes típusú cukorbetegség. Gyakran használjuk őket egymás helyett, pedig orvosilag nagyon is fontos különbség van köztük – olyan különbség, ami akár évekkel, évtizedekkel előzheti meg a bajt. Ha értjük, mi zajlik a testünkben, időben be tudunk avatkozni. És ez nem csak elmélet – sokszor egy vérvétel, egy életmódváltás vagy egy szakemberrel való beszélgetés dönthet arról, hogy a szervezet még visszafordítható állapotban van-e, vagy már elindult a kettes típusú cukorbetegség felé vezető úton.
A kérdésben dr. Mező Izabella, a Mentaház Magánorvosi Központ diabetológus főorvosa van a segítségünkre.
IR
Az inzulinrezisztencia a kettes típusú cukorbetegség „előszobája”. Ilyenkor a szervezet sejtjei már nem reagálnak megfelelően az inzulinra, arra a hormonra, amelyet a hasnyálmirigy termel, és amely a vércukorszint szabályozásáért felelős.
Az inzulin olyan, mint egy kulcs, ami kinyitja a sejtek ajtaját, hogy a glükóz bejuthasson és energiává alakuljon. Ha a sejtek „ellenállóvá” válnak (túl sokáig túl nagy mennyiségben találkoznak az inzulin hormonnal), a kulcs nem működik tökéletesen: a glükóz a vérben marad, miközben a hasnyálmirigy egyre több inzulint próbál termelni, hogy ellensúlyozza a csökkent hatást. Egy darabig ez sikerül is – a vércukorszint látszólag normális marad –, de a háttérben a szervezet már túlórázik, és ezzel hosszú távon kimeríti a saját tartalékait.
Cukorbaj
A kettes típusú cukorbetegség, orvosi nevén diabetes mellitus, akkor alakul ki, amikor ez az egyensúly végleg felborul. A hasnyálmirigy nem tud elég inzulint termelni, vagy az inzulinrezisztencia olyan mértékűvé válik, hogy a vércukorszint tartósan megemelkedik. A tartósan magas vércukor apránként, de biztosan károsítja az ereket, az idegeket, a szemet és a vesét. Ezért hangsúlyozzák az orvosok, hogy a kettes típusú cukorbetegség nemcsak „cukorprobléma”, hanem érrendszeri betegség is, amely az egész szervezetet érinti.
Mi okozhatja a parkinsonizmust?
2025. november 27.
A leggyakoribb ok, ha olyan gyógyszert szed valaki, ami blokkolja vagy legalábbis megzavarja a dopamin hatását a központi idegrendszerben. Mivel pedig a dopamin egy olyan ingerületátvivő anyag, amely felelős a mozgás szabályozásáért és a megfelelő izomtónusért, a tünetek döntően ilyen területeket érintenek. Ilyen gyógyszerek lehetnek például az antipszichotikumok, amelyeket például skizofrénia vagy paranoia esetében alkalmaznak, illetve számos méreganyag, például higany, metanol – hangsúlyozza Dr. Füzesséry Judit, a Neurológiai Központ – Prima Medica neurológusa.
A parkinsonizmus további okai
- Vaszkuláris parkinsonizmus: a parkinsonizmusnak ez a formája akkor fordul elő, amikor az agy bizonyos területein nincs elegendő véráramlás. Ez károsítja az agy érintett részeit, ami parkinsonizmus tüneteit okozza.
- Poszttraumás parkinsonizmus: ez a fajta parkinsonizmus az ismételt fejsérülések okozta agykárosodás miatt alakul ki. Különösen gyakori a közvetlen, erős behatásokkal járó sportokban, mint például a boksz, a foci és a jégkorong.
- Gyógyszer okozta parkinsonizmus: az ilyen típusú parkinsonizmus akkor fordulhat elő, ha egy gyógyszer zavarja a szervezet dopamintermelését vagy annak felhasználását.
- Normálnyomású hidrocephalus: a normálnyomású hidrocephalus (vízfejűség) akkor jelentkezik, amikor túl sok agy-gerincvelői folyadék van a koponyában, ami nyomást gyakorol az agy azon területeire, amelyek a járásért és a húgyhólyag szabályozásáért felelősek. Ez sérülések, agyvérzés, daganatok és sok más ok miatt is előfordulhat.
- Posztencephalitikus parkinsonizmus: az encephalitis egy fertőzéses eredetű agyvelőgyulladás, amely után parkinsonizmus alakulhat ki.
- Atipikus parkinsonizmus: ezek olyan ritka állapotok, amelyek parkinsonizmust okoznak.
- Toxin okozta parkinsonizmus: ez azért történik, mert a mérgező anyagok nagyon specifikus agysejttípusokat képesek elpusztítani.
Más degeneratív agyi betegségek és genetikai állapotok is okozhatnak parkinsonizmust, mint például az Alzheimer-kór, a Huntington-kór, a Wilson-kór.
Jobb, ha a szemölcsöt az orvosra bízzuk!
2025. november 25.
A legtöbben ismerjük az érzést, amikor észreveszünk egy újonnan kialakult apró bőrelváltozást, és megpróbáljuk elbagatellizálni. Talán csak átmeneti, talán majd elmúlik magától – gondoljuk. A szemölcs pedig pont ilyen. Legtöbbször nem fáj, nem viszket, nem zavar látványosan, így gyakran hónapokig, akár évekig is együtt élünk vele, anélkül, hogy szakemberhez fordulnánk. Pedig a szemölcs több annál, mint egyszerű esztétikai kellemetlenség: valójában egy fertőző, aktív vírusos elváltozás, amelyet érdemes komolyan venni. A témában dr. Móga Kristóf, az L33 sebész szakorvosa van a segítségünkre.
Szemölcs, de miért?
A szemölcsöt a humán papillomavírus (HPV) okozza, amelynek több mint 150 ismert típusa van. Ezek közül egyesek kizárólag a bőrön okoznak tüneteket, mások viszont komolyabb egészségügyi kockázatot is hordozhatnak, főként, ha nem megfelelően kezeljük őket. A fertőzés leginkább apró sérüléseken, felázott, felpuhult felületeken keresztül jut be a bőrbe, és a test különböző pontjain képes szaporodni. Megjelenhet a kézen, lábon, arcon, de akár intim területeken is. Ha pedig nem lépünk időben, a szemölcsök terjedhetnek, kiújulhatnak vagy egyre kellemetlenebb tüneteket okozhatnak.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy kezeletlen szemölcs – különösen, ha olyan helyen található, amit rendszeresen dörzsölünk vagy nyomunk, például a talpon vagy a kézen – komoly fájdalmat is okozhat. Egyes esetekben a szemölcs olyan mélyre terjedhet a bőrben, hogy egyszerű házi módszerekkel, gyógyszeres ecsetelőkkel már nem távolítható el. A sétálás, sportolás vagy akár a cipő viselése is nehézzé válhat, ha a talpon elhelyezkedő szemölcs nyomásra érzékennyé válik. A fájdalom mellett ott van a pszichés hatás is: egy jól látható helyen lévő szemölcs csökkentheti az önbizalmunkat, szorongást, szégyenérzetet válthat ki.
Amikor a világ hirtelen forogni kezd – a vertigo és kezelési lehetőségei
2025. november 20.
Ha valaha érezte már azt, hogy a világ hirtelen forogni kezd ön körül, miközben valójában minden mozdulatlan – akkor nagy eséllyel megtapasztalta a vertigót. A vertigo nem egyszerű szédülés, hanem annál sokkal zavaróbb és gyakran ijesztőbb élmény. Aki ebben szenved, nemcsak bizonytalanul mozog, hanem úgy érzi, mintha egy láthatatlan kéz megforgatná őt a tengelye körül. Ez nem túlzás, hanem egy nagyon is valós tünetegyüttes.
A témában dr. Tóth Tímea, a Mentaház Magánorvosi Központ neurológus szakorvosa van a segítségünkre
Szédülés? Ez így nagyon tág fogalom…
A közhiedelemmel ellentétben a szédülés nem mindig egyformán jelentkezik. A hétköznapi értelemben vett „szédülés” kifejezés nagyon sok érzetet takarhat: lehet enyhe bizonytalanság, egyensúlyvesztés, gyengeségérzés, sőt néha az ájulás előtti állapot is. A vertigo viszont ennél jobban körülhatárolható – az a benyomás, mintha forogna velünk a világ. Gyakran társul hozzá hányinger, hányás, verejtékezés, sőt, járásbizonytalanság is. Ezek a tünetek önmagukban is nagyon kellemetlenek, de ami igazán aggasztóvá teszi őket, az a kiszámíthatatlanságuk: a rohamok hirtelen jönnek, és nem mindig egyértelmű, mi váltja ki őket.
A háttérben az egyensúlyrendszer zavara áll. Ez egy bonyolult, finoman hangolt rendszer, amelyben a belső fül, az agytörzs és a kisagy működik együtt. A belső fülben aprócska érzékelők – félkörös ívjáratok – figyelik, hogyan mozgatjuk a fejünket, és ezek az információk az idegrendszeren keresztül jutnak el az agyba. Ha bárhol hiba csúszik a rendszerbe, például, ha a fülben lévő kis kristályok elmozdulnak, vagy egy vírus megtámadja az idegeket, az agy „téves adatokat” kap. Ennek az ellentmondásos információnak az eredménye az, amit mi szédülésként, forgásként élünk meg.
Az egyik leggyakoribb ízületi probléma: a porckopás
2025. november 18.
A porckopás (artrózis) ma Magyarországon és Európában is az egyik leggyakoribb mozgásszervi probléma: becslések szerint a felnőttek 15-25%-át érinti valamilyen mértékben, és a 65 év felettieknél szinte mindenkinek van kimutatható elváltozása.
Mi az az artrózis?
Az artrózis (ízületi kopás) a végtagok vagy a gerinc kisízületeinek megbetegedése, melynek során az ízületi felszíneket borító porc fokozatosan elvékonyodik, minősége romlik. Számos egyéb negatív következménye is lehet, például csontkinövések jelenhetnek meg, valamint a fokozott mechanikus igénybevételtől, súrlódástól a környező szövetek begyulladhatnak. Ennek következtében az ízület fájdalmassá, merevebbé válik, a mozgástartomány beszűkülhet. A betegség leggyakrabban a térd- és csípőízületben jelentkezik. A folyamat nem visszafordítható, de jól kezelhető, a panaszok jelentősen csökkenthetők.
A korszerű ellátás egyénre szabottan kombinálja a fájdalom- és gyulladáscsökkentést, a gyógytornát, a testsúlyrendezést és – amennyiben szükséges, – az ízületbe adott kezeléseket. „A kulcs, hogy ne várjuk meg a tartós mozgáskorlátozottságot: a korai, célzott gyógytorna és az életmódbeli lépések már enyhe panasz esetén is sokat számíthatnak és késleltethetik a rosszabbodást” – hangsúlyozza dr. Hidas Péter PhD, a Budai Egészségközpont ortopéd–sportsebész főorvosa.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...267