Információk, érdekességek
Núbiai hercegnők titka
2013. július 15.
Egyiptom földjén egykor núbiai fáraók leányai uralkodtak. A két ország egykoron váltakozó szerencsével hol békében, hol háborúban élt egymás mellett. Ezt a különös múltat próbálta meg fölfedezni két núbiai férfi, s csendes teázgatás mellett mesélték el angol nyelven két magyar vándornak.
A núbiai nép ma is úgy él ezen a vidéken, mint kétezer évvel ezelőtt, csak éppen, aki tanulni akar, az mehet egyiptomi főiskolára.
Egyiptomban a szent folyó áldásait kérik az asszonyok. Még a fáraók idejéből ered az a hiedelem, hogy erő lakik a Nílus vizében. Mintha keresztelőt tartanának, egy csecsemőt locsolgatnak a Nílus vizével, hogy meggyógyuljon. A víz lesz a gyerek bölcsője, anyateje és társa. Ezek az asszonyok egy olyan nép leszármazottjai, amelynek a múltját homály fedi. Núbia népét nem őrizte meg az emlékezet. A núbiai népnek csak a lelke bolyong föl és alá a Níluson.
A maják és a magyarok közös titka: Mu földje
2013. július 14.
Néhány évtizede a táltosok és követőik megérezték Dobogókőn a Föld szívének dobbanásait, s azóta olyan kapukat nyitnak a látogatók előtt, melyek a megszentelt Földről való elmélkedésekhez vezetnek. Hitet és magyarságot tanítanak a mai táltosok a szellemgyógyászat erejével.
Az óceán mélyére süllyedt nép
Ezt a tudást a Mu földjén élő nép sugározta szét, amely megelőzte az atlantiszi kultúrát. A Mu kontinens Kr.e. 11531-ben a Csendes-óceán mélyére süllyedt, ám a Hawaii, a Fidzsi- és a Húsvét-szigetek még őrzik az emlékét.
Az elsüllyedés után csak apró emlékek maradtak a földön: Kr.e. 3-4 ezer évvel Indiában például acéloszlopokat állítottak, holott az még a rézkorszak előtti idő, vasról nem is tudtak; de a piramisok sem készülhettek kőkorszaki eljárással.
Beszélgetés Keleti Andreával - Igyekszem gazdaságosan összerakni az életemet
2013. július 12.
Mi az? Kikapcsolódás, mozgás, önkifejezés, egészség, társas kapcsolatok egyszerre? Hát persze, hogy a tánc! És ha tánc, akkor persze, hogy Keleti Andrea! Valóban, a tánc mindenre választ ad, mindent el lehet vele mondani, és minden jót meg lehet vele kapni, és ami a legfontosabb, mindenki számára elérhető. Keleti Andi a férjével egy missziót vállal a táncoktatással, visszaadni a fiatalok kezébe a közösségi életnek ezt a formáját, s vele még annyi minden más pozitívumot.
- Tizenkét évesen kezdett táncolni, emlékszik arra, hogy miért?
Kicsi gyerekkorom óta művészi tornáztam és ritmikus sport gimnasztikáztam. Tulajdonképpen egészségügyi okokból hagytam abba a nagyon erőteljes, versenyszerű tornát. Ekkor kerestünk anyukámmal olyan elfoglaltságot, ami mozgással jár, de nem annyira megerőltető.
Beszélgetés Rákóczi Ferivel - „Ha szerepet játszol, az hosszú távon megbukik!”
2013. július 11.
Rákóczi Feri családról, hétköznapok ízeiről és emberségről mesélt, és teszi ez nap nap után a rádióban és a gyerekei szobájában, esténként.
- Történelmi névvel jó élni?
Középiskolás koromban gyűlöltem, mert minden tanár megjegyezte, így történelemből állandó "felelő" lettem és elvárták, hogy bizonyítsak a többi tantárgyból is. Nem szerettem, de később rájöttem, hogy ezt a nevet legalább mindenki megjegyzi! Amikor valakinek bemutatkozom, mindig az az első kérdés, hogy „hányadik” Rákóczi?
- "Hányadik" Rákóczi Feri mit főztél mára?
Tegnap csináltam canellonit marhahússal, mozzarellával, és besamellel leöntve, ez lesz mára. A hétfő mindig „salátás-nap”nálunk: kínai öt fűszerrel sült csirkehús mellé salátákat tépkedtünk „nagyszámú” gyermekeim segítségével. Ilyenkor a konyhapulton térdelnek és a hálószobában is találok salátalevelet. Holnap pedig hal lesz!
Ki van a Rólad készült fényképen? A fájdalmad látszik vagy Önmagad?
2013. július 06.
Vannak akik szeretik megmutatni, amit mások látni akarnak. Arckifejezéseket, tükröződő érzéseket, munkákat, kommunikációt de társas kapcsolatokat is. Mások inkább önmagukon belül hagyják ezeket az impulzusokat, és nehézséget okoz számukra ezek kifejezése. Nagyon érdekes, hogy mindkét tábor között nagyon kicsi azoknak a száma, akik a fényképezést szeretik. Elégedetlenek, szorongóak vagyunk, komplexusaink száma végtelen. Mintha a fényképész legalábbis megítélné a legbelsőbb valónkat, azt is amit takargatni szeretnénk.
Lássuk be, a másik embert nem érdekli hogyan nézünk ki. Leginkább a gondolataink, az érzelmeink is hidegen hagyják. A képek arról szólnak, amiről akarjuk. Funkcióra születtek, fontos tervet töltenek be. Célszerűségből találták ki, hogy megörökítse az utókornak a jelent, és talán tartalmakat is továbbadjon. Miért is rettegünk akkor, hogy megjelenik vizuálisan valami kifejezhetetlen érzelmi tartalom? Azért, mert ami megjelenik valahol, annak tudat formáló hatása van.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...260261262...478